HTML

10/03/16 Csak a Fidesz

A március 15-i rendezvény kampánynyitóként való értelmezésével „elindult” a Fidesz kampánya. A megelőző napokban a párt nyilvánosságra hozta országos listáját, területi listáit, valamint választási programját. Ezzel a Fidesz-kampány első, „csendes” szakasza lezárult, érdemes tehát visszatekinteni ennek eredményeire, mielőtt beindul a szavazótábort összefogó, felrázó következő rész. Sokan egyszerűen unalmasnak minősítik a 2010-es választási küzdelmet, miközben idén éppen az az érdekes, hogy a többpólusúvá vált versenyben milyen időzítés vezet sikerre, és hol lehet, hol érdemes megtalálni azt az ellenfelet, akivel szemben kampányolni érdemes.
 
A választások kiírása óta a Fidesz arra törekedett, hogy ne lehessen harcolni ellene. Miközben több párt számára is különösen fontos volt, hogy a kormányzásra készülődő párttal szemben határozza meg magát, a Fidesz nem igazán hagyta, hogy fogást találjanak rajta. Az MSZP nem is annyira saját kampánya miatt, hanem a Fidesz miatt nem tudta mozgósítani szavazóit, a szocialisták támogatottsága lényegében nem mozdult el a kiindulóponthoz képest. 
 
A vizuális igénytelensége miatt sokat bírált „Itt az idő” plakát valódi célja nem az volt, hogy a Fideszt olcsón és ügyetlenül kampányoló pártként láttassa, hanem az, hogy a sok szlogen között egyet se lehessen kiemelni és a párttal szembefordítani. A Fidesz kampánya eddig tökéletes példája volt annak, hogy kell úgy kampányolni, hogy azt lehetőleg minél kevesebben vegyék észre. Ebben nyilván nagy segítséget jelentett az, hogy az MSZP ellenfele az elmúlt hetekben nem is Orbán Viktor volt, hanem azok az ügyek, amelyekben az egyik szereplő egy-egy gyanúba keveredett szocialista politikus volt, a másik fél pedig a rendőrség vagy az ügyészség. Vélhetően még azok az ügyek is inkább az MSZP-re gyakoroltak negatív hatást, ahol nem is volt érintett szocialista politikus. 
 
A visszafogott, nem megosztó, hangsúlyosan inkább békés hangulatot árasztó eddigi Fidesz-kampány mellett persze kifejezetten fontos, hogy a párt idén is a választók közvetlen elérését állította középpontba: aki nincs benne a párt regisztrált támogatói bázisában, valószínűleg nem is lát majd mindent a kampányból. 
 
Az, hogy a Fidesz és a Jobbik között éles küzdelem alakult ki, egyáltalán nem meglepetés. A Fidesz valójában nem is akkor tette elsőszámú ellenfelévé a Jobbikot, amikor lakossági fórumokon és a vele szimpatizáló sajtóban nekiment, hanem már abban az időszakban, amikor nem volt hajlandó a közvetlen konfrontációra és inkább kivárt. A Fidesz és a Jobbik közötti verseny már régóta, legalább az EP-választás óta zajlik, csupán az eszközök változnak időnként. Ebbe egyelőre még az is belefért, hogy a Jobbik erősödjön, a Fidesz pedig pár százalékot csökkenjen a közvélemény-kutatásokban: a kérdés csak az, hogy az ellentámadás időzítése megfelelő volt-e, és nem késett-e meg a nyílt eszközök használata a szélsőjobboldali kihívóval szemben. (Az sem mellékes, hogy a Jobbik nem taktikázta-e el magát saját, meglehetősen agresszívra sikerült március 15-i rendezvényével.)
 
A kispártok (LMP, MDF) mellett a Fidesz számára az MSZP sem volt ellenfél eddig. A viták következetes elkerüléséből fakadó támadások sokkal kisebb kockázatot jelentettek, mint az, ha a párt hagyja, hogy a többi szereplő a hátán szerezzen elérést saját potenciális szavazóihoz. A szocialisták pedig hiába kampányolnak a „veszélyes Fidesz” ellen, ha a párt még csak nem is válaszol érdemben a bírálatokra. Ebből a szempontból pedig a Fidesz eddigi leghatásosabb politikai kommunikációs eszköze az volt, hogy az MSZP-nek rendre a szocialisták saját idézeteivel reagáltak. Ezt egészítették ki azok a helyi viták és botrányok, amelyek azokban a választókerületekben voltak csak igazán láthatóak, amelyekben az MSZP ma is viszonylag jól áll, akár győzelemre is esélyes (például Budapest egésze és egyes kerületei, Szeged). 
 
A szocialisták ma talán félve, a Fidesz pedig éhesen készül Gyurcsány Ferenc újabb nyilvános megszólalására. Miközben ugyanis a volt pártelnök-miniszterelnök egyértelműen mozgósító hatást gyakorolhat a szocialista táborra, megjelenése már önmagában is elég a „Gyurcsány-korszak” bírálatára, amitől a Fidesz azt reméli, elegendő szembeállítani a Jobbik lényegesen nagyobb korszakot, az elmúlt húsz évet – és így minden más szereplőt – támadó kampányával.
 
A Fidesz csillapított kampánya önmagában kevés. Most a kampány fordulójában az a kontraszt árul majd el legtöbbet az eddigiek tudatosságáról, megtervezettségéről, amely az aktív kampányszakaszt jellemzi a visszafogott Fideszhez képest. Ha a Fidesz képes fokozatosan átlépni az aktívabb periódusba, anélkül, hogy a látványos váltás ne az eddigi szakasz kritikájaként, netán pánikként (például a kétharmad elérése, a Jobbik erősödése kapcsán) jelenjen meg, de az eddig csak kevéssé megszólított és talán el is kényelmesedett Fidesz-szavazókat mégis megmozdítsa, akkor megmarad a lehetőség, hogy továbbra is a Fidesz uralja a kampány irányát – a többi párt szempontjából is. 
 
Csak a Fidesz – ismételgette Orbán Viktor a Fidesz rendezvényén, utalva a szavazatmegosztás veszélyeire. Csak a Fideszre vár szinte minden politikai párt, hogy fogást lehessen találni a győzelemre esélyes párt kampányán. Fogás pedig hibák nélkül is adódik, és ez korántsem csak a Fideszen múlik. 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

1 komment · 1 trackback

10/03/12 Kormányváltás vs. rendszerváltás: a jó kormányzás és a kétharmad

Az 1520-as években egy Francesco Guicciardini nevű firenzei dialógust írt városának kormányzatáról. A beszélgetésben a megelőző évszázad végének politikai változásait idézik fel a szereplők, amikor a Mediciek bukását követően megteremteni kívánt kormányzat Girolamo Savonarola radikális forradalma során jóval szélesebbre nyílt, jóval több embert vont be a döntéshozatalba, mint azt a változások megtervezői szerették volna. A Medici-egyeduralom után a városi elit nyitottabb, de nem minden polgár beleszólásán alapuló kormányzat megteremtésére törekedett, ám nem számoltak azzal, hogy a kormányzat alakulása nem áll meg a berendezkedés tervezett határainál. A megtörtént és előrevetített kormányzat/rendszerváltások sorozatán átívelő dialógus tanulsága az, hogy nem lehetséges az egyes kormányformák – egyeduralom, arisztokrácia, demokrácia – önmagában vett tárgyalása és alkalmazása, mert a kormányzat megítélése mindig a kormányzáson keresztül történik meg; sőt, a kormányzás magát a kormányzatot sem hagyja érintetlenül, napi gyakorlata az állandónak tekintett kormányformákat is újra és újra módosítja.
 

tovább »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/03/11 Évek, napok, szavak, tettek

 Aligha jelent leleplezést vagy meglepetést, hogy a videó, ami „A mi éveink” címmel került a nyilvánosság elé, a Fidesz kampányához kapcsolódik. Nem feltétlenül közvetlen módon, de azt támogatva zúdulnak az adatok a szavazó felé; viszont nem is az az érdekes, hogy ki hagyta jóvá a forgatókönyvet (ha egyáltalán). A lényeg, hogy a filmnek egy fokkal nagyobb a jelentősége annál, hogy egy újabb/végre egy tetszetős, formailag igényesen összerakott kampányvideó terjed a neten. Sokat segít az üzenet átvitelében, hogy a formát alapvetően pozitív fogadtatás övezi (a minta, amire a készítők is hivatkoznak itt) – teljes joggal.

 

 

A mi éveink olyan kampányeszköz, ami elsősorban nem annak az ellenfélnek szól, akiről beszél. A tárgy természetesen az MSZP(-kormány), de a célpont a Jobbik. Az elmúlt hónapokban a Jobbik látványosan vette át az internetes jelenlét szempontjából a vezető szerepet a Fidesztől, amit számszerűen nyilván nehezen lehetne megmutatni, de a terjeszkedés dinamikája egyértelmű. Ezzel összefüggésben, de nem kizárólag emiatt a Jobbik a fiatal szavazók körében különösen erős kihívást jelent a Fidesz számára. Ebben a helyzetben a mi éveink videó válasz, és – bár a készítők ezt vélhetően tagadnák – önmagában véve is tett, a szokásos kommunikációellenes kommunikáció. A készítők szerencséje, hogy azért a statisztikák és tények is vitathatóak, mert, ha nem így lenne, a formán túl senki nem foglalkozna a tartalommal, és az egész megrekedne a külsőségekről zajló végtelen beszélgetésben, anélkül, hogy bárkit is eljuttatna a döntésig. 

 

Elegendő azonban beleolvasni a videóról szóló hozzászólásokba, hogy kiderüljön: mint minden kampányeszközt, a filmet például szelektív, tendenciózus összeállítása miatt bírálják máris (hogy ezt lelkes ellendrukker, bérkommentelő vagy egy MSZP-sajtóközlemény teszi, teljesen mellékes). De a lényeg éppen ez: a film középpontjában az összeomlás, szétesés hangulata áll, de olyan szakpolitikákon keresztül, amelyek a Fidesz számára nem csupán a következő hetekben lesznek fontosak. A videó és a hozzá tartozó blog aligha befolyásolja az MSZP lehetséges szavazótáborát, de egyetlen mondattal igyekszik félresöpörni a Jobbikot (mintegy mellékesen: „Ja, és a félreértések elkerülése végett egy bónusz üzenet: Jobbik suckz.”), és érdemes lesz figyelni arra, hogy az elmúlt hét támadásai után a Fidesz milyen mértékben épít majd a két párt közötti kompetenciabeli különbségek megjelenítésére. Mert, ha a videót „értelmezgetni” kell, akkor az üzenet végül is ez. 

Ha pedig Jobbik: „nem-hivatalos” videó a kuruc.info ajánlásával:

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

1 komment

10/03/10 Liberális szavazó keresi pártját

 Kedd délután a Republikon Intézet szervezésében arról vitáztak a potenciálisan szóba jöhető pártok képviselő, hogy kire szavazzanak majd a liberálisok április 11-én. A rendezvény telt ház előtt, erős médiaérdeklődés közepette zajlott, ami leginkább két tényezővel magyarázható: egyrészt a kampány a mostani helyzet szerint erősen szűkölködik a vitákban, így az érvek ütköztetésére kiéhezett választók egy részének ez volt az első érdemi választási vita. Másrészt az SZDSZ eltűnésével valóban a liberális szavazók tekinthetők az egyik politikailag aktív nagyjából hasonló témák mentén döntő, és még megszólítható választói célcsoportnak: azaz szabad a vásár, a liberálisok szavazni, a pártok pedig szavazatokat akarnak, itt pedig találkozhatott a kereslet és kínálat. 

 
A vita komoly téttel az MDF és az LMP számára szolgált: egyrészt ezen két párt stratégiájának alapja az SZDSZ eltűnésével létrejövő piaci rés betöltése, számukra tehát a liberális szavazók a legfontosabb célközönség. Másrészt mind az LMP, mind az MDF élet-halál harcot vív a megfelelő számú ajánlószelvény összegyűjtéséért, a 20 területi lista a határidő lejárta előtt tíz nappal csupán távoli ködös álomnak tűnik. A vita jelentőségét mutatja, hogy mindkét pártot listavezetője képviselte, azaz Bokros Lajos és Schiffer András csapott össze a Millenárison. Összességében egyikük sem volt átütő, de a két párt között fajsúlyos különbségek pontosan kirajzolódtak, legalább annyit vitáztak egymással, mint a meghaladni kívánt Fidesz és MSZP képviselőjével. Bokros ezúttal is a reálkamatlábak irányából akarta megfogni a hallgatóságot, azaz továbbra is inkább számol, mintsem politizál, a róla már évek óta kialakult képet – elsősorban gazdasági szakember - eddig semmilyen plusztartalommal nem tudta, nem akarta megtölteni. Schiffer András élesen szembement a Bokros-féle neoliberális politikával, mondandóját a zöld new deal, az erősebb állami szabályozás és a leszakadt rétegek támogatására hegyezte ki. Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy két teljesen eltérő, önmagát csak részben liberálisnak valló párt akarja megszólítani a liberális szavazókat, akik egyelőre azonban elegendő ajánlóval sem viszonozzák a közeledést. 
 
Viszonylag nyugodt helyzetben várhatta a vitát Lendvai Ildikó és Navracsics Tibor, egyikőjük pártja sem túl népszerű liberális körökben, de nincsenek is úgy rászorulva a liberális szavazókra, mint a két kisebb párt. A helyzetnek megfelelően mind a ketten elsősorban a „saját tábor el nem rettentését” tartották szem előtt. Lendvai Ildikó az elmúlt egy évben zajlott válságkezelésre, az antifasizmusra és a jogállami keretek megvédésre helyzete a hangsúlyt, azonban ebből a szereplésből is leginkább az egész MSZP-kampányt jellemző ötlettelenség és biztonsági játék sugárzott. Ránézésre Navracsics Tibor élvezte a legjobban a helyzetet: először is a saját táborát megnyugtatva kiosztotta a liberális szavazókat – a Fidesznek nincs szüksége a liberális választók D-209-es ügynököt és Gergényi Pétert támogató részére -, majd gondosan ügyelt arra, hogy ne tűnhessen úgy, mint aki a liberális szavazók meggyőzéséért jött ide, azaz még a Fidesz programjából sem sorolta a liberálisoknak kedvező részeket. Az üzenetek helyén keletkező űrt pedig saját maga és a közönség megelégedésére az ellenfelek fricskázásával töltötte ki.  
 
A liberális szavazók helyzete nem könnyű: van két párt, melyek alapvetően őket akarják megszólítani, de valójában egyik csupán gazdasági, a másik csupán emberjogi értelemben liberális, ráadásul nem biztos, hogy elindulnak a választásokon. Van két párt, akik biztosan indulnak, de különösebben nem törődnek a szabadelvűekkel. Meg van a Jobbik, aki miatt vélhetően elmennek, és végül valahova behúzzák az ikszet. 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Gimes_Gergely

RSS értesítő

Szólj hozzá! · 1 trackback

10/03/09 Az MDF-kampány kelepcéje

Az MDF sokat tárgyalt választási kampányának egyik legérdekesebb szempontja az, hogy a lezárhatatlannak tűnő belső konfliktusok és az elrontott ajánlószelvény-gyűjtés milyen mértékben képes háttérbe szorítani a kampány más szereplőivel kapcsolatos eseményeket. Ez azonban nem valamiféle összeesküvés eredménye. Az igazi ok azonban abban keresendő, amit egy korábbi bejegyzésünkben írtunk a kampány imázsáról. Egy választási kampány: történet. Olyan eseménysorozat, amelynek szereplői nem csupán céljaikról beszélnek, hanem az alkalmazott eszközök sikerességéről, jelen esetben pedig a szervezet működőképességéről.
 
Az, hogy az MDF válhatott ennek a választási kampánynak a vesztesévé, nem volt törvényszerű, annak ellenére, hogy az SZDSZ-szel való együttműködés egyetlen pillanatig sem látszott sikeresnek.
 
Az elmúlt hetekben legalább két, jól azonosítható szakasz volt megfigyelhető az MDF kampányával kapcsolatban. Az első szakasz is a negatív hírek ideje volt: az SZDSZ-szel kötött megállapodás, a Bokros Lajos jelölése által kialakult belső konfliktus azonban ekkor még érdekessé tették a pártot. Sőt, ha nem hatna túlzottan ironikusnak, megkockáztatható lenne, hogy bizonyos szempontból veszélyessé is egyes, alakulóban lévő szavazói tömbök szempontjából.
 
A második szakaszban a továbbra is menetrendszerűen érkező negatív hírek azonban az amúgy is negatív arculat legrosszabb elemeit erősítették fel. A médiafigyelem továbbra is intenzív volt, de a kizárások, szervezet-feloszlatások (miközben ezzel párhuzamosan a Fideszben és a Jobbikban is hasonlók történtek), Mesterházy Ernő, a videó-ügy és Herényi Károly visszafogottan nehezen értékelhető nyilatkozata a kommunizmus áldozatairól kelepcévé alakultak.
 
Az MDF-nek szüksége lenne egy harmadik szakaszra már az ajánlószelvény-gyűjtés utolsó napjaiban, hogy lendületet vehessen, de az elmúlt napok hírei után úgy látszik, nincs sem lendületvétel, sem a választók számára észrevehető elmozdulás a vesztes pozícióból. Az MDF az eltelt időben elvesztette témáit, „harmadik” pozícióját és látványos kampány indult Bokros Lajos leválasztására is. Egy további probléma, hogy az MSZP és a Fidesz közös pontjainak támadásával ma már ugyanaz a probléma, mint azzal, hogy a Fidesz milyen módon veti fel az elszámoltatás kérdését. Mindkét esetre igaz, hogy a politikai haszon nem a kezdeményezőé, hanem a Jobbiké.
 
Március 15. után a Fidesz is elindítja kampánya következő szakaszát; ez és a Jobbikkal szembeni ellenkampány pedig nem sok teret enged majd az MDF megszólalásainak. Tehát pont abban az időszakban, amikor – már az országos listaállítás jogával – a pártnak el kellene érnie szavazóit, az előzmények ismeretében már éppen nem lesznek eléggé érdekesek a nyilvánosságban. Ebből a szempontból pedig a legnagyobb probléma az, hogy az MDF így nem tud komoly politikai alternatíva lenni azon választók számára, akiknek nem elég a Fidesz, az MSZP és a Jobbik.
 

Az MDF-nek az említett két szakasszal szemben kellene új korszakot nyitni, de minél láthatóbbá teszi az újrakezdési kísérleteket, annál nagyobb kárt okoznak a továbbra is jelenlévő negatív ügyek, ez pedig eddig megoldatlan csapdahelyzet.  

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

Szólj hozzá! · 1 trackback

10/03/01 Újra a visszalépésekről

Újra leírjuk: „Itt az idő, hogy a magyar közvélemény felkészüljön: a választások első fordulója mindent fel fog borítani a magyar politikában.” Korábbi elemzésünkben ebből a kiindulópontból vetettük fel a kérdést: mihez kezdenek a szocialisták, ha a Jobbik esetleges váratlan (?) erősebb szereplése miatt néhány egyéni választókerületben felmerül a Fidesz javára való visszalépés lehetősége.

tovább »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
political.capital

RSS értesítő

3 komment

10/02/26 Nekünk ajánlószelvény-rendszer kell!

Három éve szajkózzuk, hogy az ajánlószelvény intézménye finoman szólva elfáradt, és emiatt sorozatos „kopogtatócédula-botrányoktól” lesz hangos a 2010-es választás. Szóltunk röviden, és hosszabban, szóltunk egyedül, majd más elemzőkkel együtt – olyanokkal, akik nem „rettegnek” attól, hogy kimondják: az ajánlószelvény-rendszer egyszerűen rossz, mert folyamatos visszaélésekre ad lehetőséget, illegális adás-vételi aktussá degradálja a jelöltállítást, adatvédelmi szempontból pedig tarthatatlan.

 
Látva azonban mindazt, ami ebben a kampányban eddig történt az ajánlószelvény-gyűjtés során, belátjuk: tévedtünk. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a jelenlegi ajánlási rendszer nélkülözhetetlen, mert tökéletesen illeszkedik a hazai politika szereplőihez, működéséhez és színvonalához. 
 
Nézzük először a pártokat. A Fidesz bejelenti, hogy kétmillió cédulát fog összegyűjteni, erre persze semmi szükség, de nem számít, az üzenet annyi: a párt elég nagy ahhoz, hogy ezt megtegye. Az MSZP erre reagálva – más ötlete nem lévén – közli, hogy a Fidesz antidemokratikus és egyeduralomra tör. Pedig a kétmillió cédula begyűjtése nem antidemokratikus, nem is törvénysértő (hacsak rá nem bizonyítja valaki a Fideszre, hogy adatbázist épít), pusztán nem elegáns, és végtelenül nem polgári. Ott van aztán az MDF, amely ebben a versenyszámban is képes elvinni a választás lúzere címet, hiszen bár minden párt gyűjt ajánlószelvényt munkahelyen, munkaidőben, hivatalos eljárás eddig kizárólag az MDF jelöltje ellen indult. Az LMP-hez is tökéletesen illik a jelenlegi ajánlási rendszer, mert így követelhetik, hogy legyen más helyette, nevezetesen: „morális kaució”. A javaslat lényege, hogy ne kelljen kimondani, hogy jelöltállításhoz szükséges valamennyi pénz. Mennyiben más ez, mint azt állítani, hogy az ajánlószelvény-gyűjtéshez szükséges infrastruktúra nem kerül pénzébe a pártoknak? Végül persze ne feledkezzünk meg a Jobbikról, amelynek már a ferencvárosi időközi választáson is sikerült elérnie, hogy ő tűnjön az egyetlen tiszta, becsületes pártnak ajánlószelvény-ügyben. Vajon ha a Jobbik tovább erősödik, a Fidesz és az MSZP akkor is ennyire ragaszkodni fog az ajánlószelvény intézményéhez?
 
De ne ragadjunk le a pártoknál, térjünk rá a választási szervekre, amelyeken jól láthatóan némi zavar lett úrrá. Persze nem is csoda, hiszen nem egyszerű arra a kérdésre válaszolni, hogy lehet-e munkahelyen, munkaidőben ajánlószelvényt gyűjteni, ha egyszer minden párt névvel, címmel hirdeti a szórólapján, hogy mely munkahelyeken gyűjt munkaidőben. Az Országos Választási Bizottság azonban az életszerűség nevében és az egységes joggyakorlat érdekében döntést hozott, amit aztán az egységes joggyakorlat nagyobb dicsőségére rögtön felül is bírált az Fővárosi Választási Bizottság. Mindezek után kérdés, hogy mennyire tartják felkészültnek és tekintélyesnek az állampolgárok a választási szerveket, de sebaj, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom vonatkozásában ez már aligha ront az amúgy is rossz helyzeten. Az ajánlószelvény-rendszernek pedig mélyebb értelme van, hiszen lakmuszpapírként a maga pőreségében mutatja meg a valóságot.
 
Igen, beláttuk, Tóth Zoltán választási szakértőnek igaza van: ha mindenki becsületes és tisztességes, akkor kiválóan működik ez az intézmény. Ezért kell maradniuk az ajánlószelvényeknek, hogy a jövőben is tisztán lássuk, milyen állapotban is van a magyar politikai rendszer.
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
juhasz_attila

RSS értesítő

5 komment

10/02/23 Valaminek mindenféleképpen véget kell vetni

Ritkán látható konszenzus alakult ki a pártok között eddig a kampányban: kivétel nélkül mindegyik mondanivalójának középpontjában egy mostanáig tartó korszak lezárásnak szükségessége áll. A vita persze így sem tűnt el, csak más területre koncentrálódik, mégpedig, hogy a szereplők mit tekintenek lezárandó korszaknak, és mekkora változást tartanak szükségesnek. 

A legegyszerűbb helyzetben a Jobbik van: messziről jött ember azt mond, amit akar, őket pedig semmi nem köti az elmúlt húsz évből, így nagyban játszanak. Álláspontjuk szerint a rendszerváltás óta eltelt húsz év csupán elhibázott politikai lépések kollekciója, így gyökeres, soha nem látott változásokra van szükség. A párt sikerének – a cigányellenesség mellett – éppen az az egyik legfontosabb oka, hogy képes volt a kiábrándultság szimbólumává válni, támogatóik közül sokan nem is a megoldásokat várják el tőlük, de úgy érzik, hogy a Jobbik behúzásával tudnak a legnagyobbat rúgni a jelenlegi pártokba. 

Egy fokkal nehezebb helyzetben van a Lehet Más a Politika: bár a múlt terhei náluk sem jelentenek korlátot, de ők a kiábrándult centrumszavazókat akarják megszólítani, így más stílusban kell politizálniuk mint a Jobbiknak. Éppen ezért, bár az LMP is kudarcnak tartja a rendszerváltás utáni időszakot, de sokkal inkább a jövőről, mintsem a múltról beszél. A változást mértékét illetően pedig jóval kevesebbet ígérnek a Jobbiknál: egyáltalán nem kívánják felrúgni a jelenlegi intézményi kereteket, a változás esetükben sokkal inkább a szakpolitikák és a politikához való hozzáállás szintjén jelentkezik. Az LMP inkább erős rétegpártnak, és nem forradalmi változások elindítójaként határozza meg önmagát. 
 
Az MDF szintén lezárna egy korszakot, azonban ők Bokros Lajos programjából kiindulva inkább a 2000-es évek eleje óta tartó, az állami elosztás mindenhatóságával jellemezhető szakasznak vetnének véget. Mondandójuk lényege: eddig a politikai szempontok határozták meg a gazdasági döntéseket, mostantól a gazdaság legyen a legfőbb prioritás. A Fórum megújulási együtthatóját ugyanakkor jelentősen csökkenti, hogy a kampányban eddig a politika legrosszabb és legunottabb oldalából tartottak bemutatót, érdekházasságokkal, szakításokkal és parttalan belső vitákkal tarkítva. 
 
A Fidesz helyzete első ránézésre pofonegyszerű: ami 1998 és 2002 között történt jó volt, ami azóta történik az rossz, tehát ha a Fidesz nyer megint jó lesz. A stratégia tökéletesen működik, minden közvélemény-kutatás szerint a választók túlnyomó többsége a legnagyobb ellenzéki pártra bízná a korszakzárást. A Fidesznek ugyanakkor a Jobbik komoly kihívást jelent, és a radikális párt megjelenése miatt nagyon pontosan be kell lőnie a határt a változás ás a folytonosság között: amennyiben túl nagy változást ígér, félő hogy kormányon nem tud megfelelni az elvárásoknak, és így az ellenzékben is radikális Jobbikhoz szivárognak majd szavazói, amennyiben a folytonosság felé fordul, akkor akár már április 11. előtt átpártolhatnak a teljesen kiábrándult szavazói. Ez a dilemma több témában is tökéletesen tetten érhető a Fidesz kommunikációjában, de a legjobb példa talán Orbán Viktor és az Alkotmány bonyolult viszonya: a pártelnök rendszerváltó politikusként rendszeresen kiáll a jelenlegi berendezkedés mellett, azonban magát az Alkotmányt már egyáltalán nem tartja szerethetőnek, és többször jelezte finoman, hogy azt kétharmad esetén egy olyanra cserélné, ahol jobban működik a kémia. 
 
A legzavarosabb természetesen az MSZP álláspontja: a párt szlogenje – Új jelölt, új program – egyértelműen azt mutatja, hogy a szocialisták is lezárnának valamit, de igazából maguk se tudják mit és miért. Szinte már olybá tűnik, hogy szándékosan ködösítenek: a fiatal Mesterházyt jelölik, de mellé állítják a nagy öreg Kovács Lászlót, megszavazzák Gyurcsányt az országos lista elejére, de eldugják a nyilvánosság elől, megvédik az elmúlt nyolc év eredményeit, de persze le kell számolni a rossz kompromisszumokkal, stb. A párt már maga sem tudja mit gondol, ezért megpróbál görcsösen előrefelé nézni, a mögötte lévő kérdéseket pedig egy hatalmas zárójelbe terelni, végül is azokon ráér a választások után összeveszni. 
 
Plusz egynek pedig itt van a kampány felett lebegő Bajnai Gordon, aki ebben a kérdésben egyedi hangnak tekinthető: ugyan a miniszterelnök is a lezárás elhivatott híve, de álláspontja szerint ő ezt már elvégezte az elmúlt tíz hónapban, és az országra leselkedő legnagyobb veszély, hogy a gonosz pártok a rövid intermezzo után visszatérnek a korábbi ártalmas logikához. Ha egy-két év múlva megkérdezik Bajnait, hogy megtörtént-e amitől félt, akkor vélhetően igennel felel majd. 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Gimes_Gergely

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/02/20 Új jelölt, régi program

Ahogy az MSZP eddigi kampányában, úgy a kampánynyitón sem történt semmi meglepő: a szocialisták a korábban bevált eszközökkel és üzenetekkel próbálkoznak mozgósítani potenciális szavazóikat, így a rendezvényt leginkább a baloldaliság – elért eredmények – jobboldali veszély szentháromság jellemezte. A kampánynyitó célja persze az egység és a lendület bizonyítása volt, ami összességében sikerült: kiderült, hogy a párt kormányra készül, van új kampánydal, Mesterházy Attila pedig járkált és ugrált is. 

 
A rendezvény fő attrakciója természetesen a miniszterelnök-jelölt beszéde volt, de izgalmakból már ezt megelőzően sem volt hiány. Színpadra léptek a kampány várható főszereplői: Lendvai Ildikó, pártelnök a legfontosabb politikai üzenetek mellett a párt egységességét hangsúlyozta negyedórás bevezetőjében. Gráf József az elmúlt évek egyértelmű sikerminisztere, így szerepeltetése önmagában is jó ötlet, de agrárminiszterként esélye lehet a vidéki szavazók mobilizálására, kiemelt helye pedig önmagában is jelző: az MSZP ezúttal nem néppárti, hanem jól meghatározott célcsoportoknak szóló kampányban gondolkodik. Kovács Lászlót eddig nagyon hiányoltuk a kampányból, azonban most itt volt, és vélhetően marad is: személye szakpolitikai javaslatok és ígéretek nélkül is üzenet és felhívás az idősebb szavazók felé. 
 
Ott volt a kongresszuson Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc – aki egyelőre nem halad könyvével a baloldalról –, de egyikük sem szólalt fel. Ennek ellenére mind a ketten hatalmas ovációt kaptak, Bajnai többször is, míg Gyurcsánynak egy kis „húzzunk bele” skandálás is jutott. A két, alapvetően másféle kormányzást és stílust képviselő miniszterelnök párhuzamos éltetése pontosan azt mutatja, hogy a szocialisták bázisa leginkább egy egyértelmű, követhető iránymutatásra vágyik, részben függetlenül annak tartalmától. A kampány legfontosabb kérdése a szocialisták szempontjából, hogy pártjuk képes lesz-e ezt megadni jelenlegi állapotában. 
 
A rendezvény szlogenje hivatalosan az új jelölt, új program volt. Mesterházy Attila kétségkívül új jelölt, és láthatón minden erejével próbál felnőni ehhez a hirtelen jött feladathoz. Ezúttal is Gyurcsányra hajazó stílusú lelkesítő beszédet mondott, volt megvédjük, nem hagyjuk, barátaim, jöttök-e velem. A fő probléma azonban Mesterházyval, hogy ő csupán az MSZP kampányának legfontosabb arca, de egyáltalán nem a párt miniszterelnök-jelöltje: a szocialisták annyira látványosan nem készülnek kormányzásra, hogy meg sem próbálják Mesterházyt, mint lehetséges kormányfőt felépíteni. Ez egyrészt káros a kampány szempontjából is, hiszen a jelölt alkalmassága az egyik legmeghatározóbb tényező a választók döntésében, másrészt gyengíti Mesterházy kampány utáni túlélési esélyeit. 
 
Mesterházy Attila beszédében ismertette a szocialisták választási programját: ebben természetesen voltak friss elemek, azonban a program mondanivaló szempontjából egyáltalán nem tekinthető újnak, sőt a párt láthatóan inkább a Gyurcsány Ferenc előtti időszakhoz próbál visszanyúlni. Ezt szolgálta a beszédben használt tág időkeret is: Mesterházy ugyanis az elmúlt húsz és a baloldal következő húsz évéről szólt, így kerülve el az elmúlt nyolc év értelmezésének kérdését. Mindez nem csak a volt, hanem a jelenlegi miniszterelnökkel való szembefordulást is jelzi: ugyan minden megszólaló szuperlatívuszokban beszélt a kormányfőről, de a válságkezelés és Bajnai időszakát inkább lezárni igyekeznek a szocialisták. 
 
A kampányból eddig eltelt időszak, és a mai rendezvény is az mutatja, hogy az MSZP felismerte szinte kilátástalan helyzetét, és hozott egy nehéz döntést: ideiglenesen lemondott néppártiságáról, és ezt a kampányt valódi baloldali – nyugdíjas rétegpártként viszik végig. A választást nem megnyerni akarják, hanem a lehető legkevésbé elveszíteni. Az elmúlt évek ide-oda ugrálása után a szocialisták visszamenetek a kályhához, és onnan kezdik el újra: márpedig ha ez a cél, akkor ez eddig mindenféleképpen jól működő kampánynak minősíthető, de ettől persze még nem biztos, hogy a baloldali törzsszavazók hajlandók zárójelbe tenni az elmúlt évek kudarcait, ahogy az MSZP ma zárójelbe tette a Bajnai-korszakot. 
 
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Gimes_Gergely

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/02/19 Visszalép-e az MSZP a Fidesz javára?

Itt az idő, hogy a magyar közvélemény felkészüljön: a választások első fordulója mindent fel fog borítani a magyar politikában. Az első forduló eredményének ismeretében válik majd nyilvánvalóvá, hogy teljesen új pártszerkezettel állunk szemben, amely az eddigiektől eltérő törésvonalak mentén kényszerítheti tárgyalóasztalhoz a pártokat. Orbán Viktor nem véletlenül helyezte – egyelőre csak retorikai szinten – egy platformra az MSZP-t és a Jobbikot, mindkettőt szélsőségesnek nevezve. Hasonló bélyegeket az MSZP is gyakran ragasztgatott már a Fideszre. A két választási forduló között – azokban a napokban, amikor a legtöbb figyelem irányul a politikára – könnyen lehet, hogy az MSZP-nek rendkívüli módon kell majd bizonyítania, hogy nem szélsőséges; ha úgy tetszik, visszaléptetés-kényszerbe kerülhet.

 
Biztosra vehető ugyanis, hogy számos választókerületben a Jobbik végez majd a második helyen, a szocialisták pedig a harmadikon. Sőt, arra is van esély, hogy néhány kerületben a Jobbik megszorongatja a Fideszt. Sőt, azt sem zárhatjuk ki, hogy lesz, ahol a jobbikos jelölt élről nézhet a második forduló elébe. Ilyenkor nem lesz jó harmadik helyen végzett MSZP-jelöltnek lenni, főleg, ha jóval kisebb lesz a különbség az első két helyezett között, mint a második és a harmadik között.
 
Mit tesz ekkor az MSZP? Nehéz lesz azzal biztatniuk magukat, hogy a Jobbik és a Fidesz szavazói megoszlanak, és majd nevető harmadikként befuthat a jelöltjük. Nem kizárt, hogy egy-egy helyen ez is megtörténik, de a lényeg nem ez. Hanem a következő két választási lehetőségre szűkülő dilemma:
 
1, Állva hagyják a jelöltjüket, amivel nagy eséllyel a Jobbikot juttatják egyéni mandátumhoz. A „szélsőséges” vád ekkor visszahullhat az MSZP-re: a Fidesz úgy kampányolhat a két forduló között, hogy azt mondja, vagy az ő jelöltje nyer, vagy a szélsőséges Jobbiké, és lám az MSZP most tehetne is valamit a szélsőséges erők visszaszorításáért, mégsem hajlandó kiállni a demokratikus rivális, azaz a Fidesz jelöltje mellett. (2002-ben hasonló helyzetbe kerültek a francia szocialisták, amikor az elnökválasztás második fordulójába csak egy jobboldali és egy szélsőjobboldali jelölt jutott. A baloldal ekkor Chirac támogatására biztatta szavazóit Le Pen ellenében, igaz, annyival könnyebb dolguk volt, hogy nem kellett az állva maradásról/visszalépésről dönteni, hiszen ott csak két jelölt jut a második fordulóba, nálunk pedig minimum három.)
 
2, Visszalépteti jelöltjét a Fidesz javára, ami sok szavazó szemében felérne egy árulással, ráadásul épp ezzel segítheti kétharmados hatalomhoz Orbán Viktort.
 
Csapdahelyzet, amire a szocialisták nem valószínű, hogy felkészültek, pedig az európai parlamenti választási adatok ismeretében nem kéne, hogy mindez váratlanul érje őket. 12 olyan választókerület is van, ahol az EP-választáson a Jobbik több szavazatot kapott, mint az MSZP és a Fidesz nem vagy csak épphogy szerzett abszolút többséget (tehát második fordulóra sor került volna, ha országgyűlési választás lett volna). Nyilván az eltérő tét, az ebből következő magasabb részvétel, meg az egyéni és listás ág összehasonlíthatóságának nehézségei miatt csak óvatos következtéseket lehet levonni, mégis, az jól látszik, hogy már tavaly is előállhatott volna ez a dilemma, s azóta a Jobbik csak tovább erősödött.
 
Az évtizedes Fidesz-MSZP-szembenállással a hátunk mögött talán még nehezen elképzelhető, de a fő törésvonal áthelyeződhet a Jobbik és a többi párt közé, aminek egyébként még áldásos hatásai is lehetnek. Ha a jelenlegi parlamenti pártok időben szembenéztek volna az ún. Jobbik-problémával, nem a radikálisok jelölték volna ki ezt a vonalat, amire egyébként már egy éve felhívtuk a figyelmet:
 
„Magyarországon voltak, vannak és lesznek szélsőséges nézeteket valló állampolgárok, szélsőséges politikai célkitűzések. Az elmúlt években nem ezen eszmék terjedése a legnagyobb probléma, hanem éppen az, hogy nincs egy egyértelmű vonal, amely ezeket elválasztaná a társadalom többi részétől. Egy olyan vonal, amelyet csak egyszer lehet átlépni. Segíthetne ebben egy erős és egyértelműen önálló radikális jobboldali párt, amelynek politikai érdeke, hogy kijelölje a vonalat, és saját magát annak túloldalára helyezze. (Gimes Gergely – A Jobbik esélyei, Figyelő, 2009. január 22.)”
 
12 választókerület, ahol a Fidesz 51% alatt teljesített ÉS a Jobbik megelőzte az MSZP-t (%, EP 2009)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

* Kiemelve az egyetlen kerület, ahol a Jobbik közelebb volt az első, mint a harmadik helyezetthez

 

Gyulai Attila és László Róbert

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
political.capital

RSS értesítő

12 komment · 1 trackback

10/02/19 Bajnai Gordon jövője elkezdődött

 Ezen a héten végleg elválik egymástól Bajnai Gordon miniszterelnök és Mesterházy Attila MSZP-s miniszterelnök-jelölt kampánya. A szocialisták jelöltjének bemutatásakor ugyan még együtt fejelgettek egy parlamenti dolgozószobában, azóta azonban egyre élesebben különbözik politikai pályájuk. Miközben zajlik a 2010-es országgyűlési választási kampány, Bajnai Gordon is folytatja sajátját, igaz, ennek kifutását konkrét célkitűzését ma még nem látjuk, legfeljebb találgathatjuk. Nem szabad elfelejtkezni persze arról, hogy Bajnai Gordon sokszor és hangsúlyosan elkötelezte magát a politikából való kivonulása mellett. (Azt sem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy ezt sokkal többször és sokkal hangsúlyosabban mondta akkor, amikor az MSZP még kereste jelöltjét, amikor a nyilvánosság pedig mintha kifejezetten számított volna arra, hogy Bajnai Gordon végül mégis enged a kéréseknek.)

Mesterházy Attila programfelvezető kampánya az újdonságra épül (Új jelölt, új program), ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az MSZP esetében rugalmas leválásáról van szó. A szocialisták nem fordulnak látványosan szembe az elmúlt közel egy év kormányzásával, csupán elszakadnak tőle. A Hírszerzőnek nyilatkozó egyik szocialista politikus szerint a szereposztás szerint a Bajnai Gordon által elvégzett válságkezelés után Mesterházy Attila az MSZP által kínált jövővel foglalkozik, a miniszterelnök pedig kiemelten nem is vesz részt a kampányban. 

Az első látásra logikusnak tűnő szereposztással kapcsolatban nem is az a kérdés, hogy Mesterházy Attila ezen a héten futó ígéretkampányának elemei (olcsóbb internet, Tobin-adó, 50 százalékos SZJA-kulcs a nagyobb jövedelmekre) milyen viszonyban vannak az elmúlt hónapok válságkezelésével. Sokkal érdekesebb ennél, hogy eközben Bajnai Gordon milyen kampányt folytat anélkül, hogy különösképpen kapcsolódni akarna a számára parlamenti többséget biztosító szocialista párthoz. 
 
Bajnai Gordon látszólag elszámolókampányt folytat. Nyilatkozott a Mozgó Világnak, majd az interjú megjelenéséhez igazítva hosszú cikket írt a Népszabadságban. A józan ész politikája Bajnai Gordon számára azonban nem pusztán saját miniszterelnökségének dicsérete (az is, természetesen), hanem annak kivetítése a következő ciklusra. Bajnai ráadásul lényegében a Fidesz céljaival egybecsengő utat jelöl ki Magyarország számára (a paternalista politika és jóléti szavazatvásárlás visszaszorítását, a bizalom megőrzését és növekedést, nemzeti célok megfogalmazását – ahogyan az elmúlt hónapokat egyébként megdicsérő Orbán Viktor is), de megszólalása nyilvánvalóan nem Orbán Viktort támogatásáról szólt, hanem egy olyan jövőbeni politikai pozíció megteremtéséről, ahonnan majd a kormányzó Fidesz is bírálhatóvá válik. Az euróbevezetés kijelölésével Bajnai egyébként előbb fogalmazott meg közösnek szánt nemzeti ügyet, mint ahogy a Fidesz saját kampányában konkretizálta volna a munkahelyteremtés hasonló értelmű kiemelését a kormányzati feladatok közül.
 
Ha valaki úgy olvasta Bajnai Gordon cikkét, hogy közben Orbán Viktor beszédét hallgatta, furcsa találkozásokra figyelhetett fel. 
 
Bajnai Gordon olcsóbb, de erősebb államot javasol. Orbán Viktor ugyancsak. Bajnai Gordon szerint nem szabad újra megnyitni az osztogatás korszakát a válságkezelés után. Orbán Viktor szerint vissza kell térni a rendszerváltás idején megfogalmazott konszenzushoz: jóléti kiadások nem növelhetőek a növekvő államadósság terhére. Bajnai Gordon szerint nem a kapitalizmus válsága zajlik éppen, hanem a kapitalizmusra jellemző válság. Orbán Viktor szerint a kapitalizmus a spekuláció miatt került válságba, a gond vele az, hogy ebben a formában – nem munkára építve, spekulációként – nem hoz létre értéket. Orbán Viktor régóta beszél közérdek és egyéni érdek viszonyának eltorzulásáról. Bajnai Gordon szerint is érvényre kell juttatni a közérdeket a részérdekekkel szemben. Bajnai Gordon nagykoalíciót, társadalmi szerződést emleget, Orbán Viktor pedig közös, nemzeti ügyek megfogalmazását, majd közös, mindenkit bevonó végrehajtását. 
 
Bajnai Gordon és Orbán Viktor azonban nem amiatt beszélnek hasonló dolgokról, mert bármelyikük engedni szeretne a másik által megfogalmazott, a közös munkáról, összefogásról szóló felhívásnak. Bár ezen a napon politikájuk rengeteg ponton találkozott egymással, a szembenállás egyre nyilvánvalóbb. Csupán azért nem feltűnő, mert Bajnai Gordon 2010-ben nem indul. 
 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/02/17 Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér - SZOCIALISTA SZLOGENGYŰJTŐ 3.

Együtt, környezetünk biztonságáért! - dr. Orosz Sándor - Budapest 3. vk

A csepeli érdekek és értékek képviselője  -  Podolák György  -   Budapest 30. vk.

Rendet, biztonságot a fejlődő Csepelen!  -  dr. Avarkeszi Dezső -  Budapest 31. vk.

Nekem a Harmadik az első  -  Kiss László  -   Budapest 4. vk.

Az Ön képviselője!  -  Csizmár Gábor     -      Budapest 5. vk. 

Otthonunk a Belváros     -       Steiner Pál   -   Budapest 7. vk. 

Terézvárosban mindenki számít!   -    Hatvani Csaba      -        Budapest 8. vk. 

Új arc, új hang, maradandó értékek -  Kispál Tibor  -   Budapest 9. vk. 

Szeged minden előtt!  -   Botka László  -  Csongrád 3. vk. 

Folytassuk együtt a munkát!  -  Bedő Tamás  -  Csongrád 4. vk. 

A jövő közös ügy    -   Dr. Kálmán András  -  Fejér 3. vk.

A tettek embere    -    Molnár Csaba   -   Győr-Moson-Sopron 2. vk. 

Új energiával a helyi fejlődésért   -   Beke Károly  -  Győr-Moson-Sopron 4. vk. 

Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép nélkül. Ez a demokrácia.      -      Varga Zoltán     -        Hajdú-Bihar 1. vk. 

Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép nélkül. Ez a demokrácia.      -      Dr. Rónai György     -       Hajdú-Bihar 2. vk. 

Mindent a népért és mindent a nép által. Semmit a népről a nép nélkül. Ez a demokrácia.     -       Dr. Zsiros Zsolt      -      Hajdú-Bihar 3. vk. 

„Továbbra is: …egy aprócska akarat”      -     Dr. Juhászné Lévai Katalin  -   Hajdú-Bihar 4. vk. 

Bihar: az életem!    -    Gyula Ferencné    -      Hajdú-Bihar 5. vk. 

Együtt a jövőnkért!  -  Csontos János      -       Hajdú-Bihar 6. vk. 

Szlogenek helyett fejlődés  -   Dr. Oláh Lajos     -       Hajdú-Bihar 7. vk. 

Rend és munka teremt biztonságot!   -    Tóth József    -    Hajdú-Bihar 8. vk. 

Hajdúként a Hajdúságért   -    Dr. Forgács Barnabás      -       Hajdú-Bihar 9. vk. 

Bátor döntések - Igazi fejlődés    -    Dr. Nagy Imre      -        Heves 1. vk. 

Munkával, akarattal Észak-Heves megyéért  -   Sós Tamás  -    Heves 2. vk. 

Tudás, tisztesség, siker    -       Dr. Magda Sándor    -   Heves 3. vk. 

Az elvégzett munkában hiszek     -     Rózsa Endre   -  Jász-Nagykun-Szolnok 6.vk.

Én itt élek. Ismerjük egymást.     -      Kilián Géza    -    Komárom-Esztergom 1. vk. 

Friss erő, új megoldások    -    Szaniszló Zoltán    -     Komárom-Esztergom 2. vk. 

Tisztesség, szakértelem, lendület    -    Winkfein Csaba    -      Komárom-Esztergom 5. vk.

Dinamizmus, fejlődés, szolidaritás!  -  Sass Szabolcs   -   Pest 10. vk. 

A helyi érdekek képviselője  -   Nagy Tamás  -    Pest 15. vk. 

Új irány    -       László Ferenc     -   Pest 16. vk. 

Tisztesség, tapasztalat, felelősség   -   Keller László  -   Pest 9. vk. 

Tisztességes, kulturál, európai politikával a holnap biztonságáért!    -    Harangozó Gábor  -   Somogy 3. vk. 

Lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér      -     Hajmási Judit   -   Somogy 4. vk. 

Önöknek siker, nekünk feladat     -      Jeszenszki András    -   Szabolcs-Szatmár-Bereg 1. vk. 

Tisztesség, szakértelem, felelősség  -  Gazda László    -    Szabolcs-Szatmár-Bereg 5. vk. 

Folytassuk együtt a munkát!  -    Dr. Veres János    -      Szabolcs-Szatmár-Bereg 6. vk.

Tegyünk tovább a fejlődő Beregért!  -  Dr. Legény Zsolt  -  Szabolcs-Szatmár-Bereg 8. vk

Együtt döntünk! Együtt élünk! Együtt nyerhetünk!     -    Szabó Lajos  -  Vas 4. vk. 

Tisztesség, Felelősség, Tapasztalat  -  Nagy Jenő  -   Veszprém 2. vk. 

Közösen tovább!   -     Deák Istvánné     -     Veszprém 5. vk. 

Összefogást!   -   Pál Béla     -     Veszprém 7. vk. 

Új lendülettel Nagykanizsáért     -     Dr. Fodor Csaba    -     Zala 2. vk. 

 

 

 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
political.capital

RSS értesítő

Szólj hozzá! · 1 trackback

10/02/15 Az ajánlószelvény megbukott

 

A szocialista szlogenek mellett (folytatjuk), úgy tűnik, érdemes elkezdeni a választási eljárással kapcsolatos visszaélések, vádak és eljárások összegyűjtését is. Abban mindenki biztos lehetett, hogy az ajánlószelvény-gyűjtésből idén is botrány lesz. Ahogy egyre több ügy is napvilágra került, úgy kritizálták egyre többen (Tölgyessy Péter, Majtényi László, Jóri András, Index, Nol) a jelenlegi rendszert.
 
Egyre többször merül fel a kaució intézmények bevezetése (a Political Capital 2007-es javaslata és 2009-es választási auditja), ami nyilván nem tökéletes, hiszen a politikai intézmények sohasem lesznek azok, de annál biztos jobb, ami most történik az országban. tovább »
tovább »
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
László Róbert

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/02/13 Mindkét szavazat vagy egyik sem

Orbán Viktor korábban a csoda kategóriájába sorolta a kétharmados többség
megszerzését, az ismert Puskás-idézet szabad értelmezésével azonban ("kis
különbség - kis változás, nagy különbség - nagy változás") bejelentette igényét a
minősített többségre, azt üzenve: csak a kétharmad birtokában lehet hatékonyan
kormányozni, csak ily módon vihetők végbe nagy változások Magyarországon.

Korábban a Fidesz politikusai konzekvensen óvatosak voltak a kétharmad-témával,
mivel attól tartottak, a választókat elkényelmesítheti a biztos győzelem tudata,
ha túl nagyot álmodik a párt. Az Orbán-beszéd óta ez megváltozott. Szijjártó Péter
MTI-nek adott nyilatkozata azt jelzi, a párt arra számít, a "minél nagyobb
felhatalmazás" hangoztatása lehet a választói álmosság ellenszere. Sőt, a két
forduló közötti kampányra is készülnek ezzel, hiszen annak minden bizonnyal már
csak a kétharmad lesz a tétje, főleg ha eddig nem látott számban dőlnek el egyéni
mandátumok már az első körben.

Ennél is érdekesebb Orbán Viktor - "Mindenki és mindkét szavazatával" -
felszólítása, pedig nem valószínű, hogy a szavazatmegosztás komoly
fenyegetettséget jelentene a Fideszre nézve. A Jobbikhoz csapódott vagy feléjük
tartó, korábban a Fideszt támogató szavazóknak üzent ezzel. Kétségtelen, 2006-ban
a még a MIÉP-pel együtt induló Jobbikot 119 ezer ember támogatta listán, egyéniben
pedig csak körülbelül 35 ezer. Ennek legfőbb oka viszont nem az, hogy a radikális
szavazók hagyományosan megosztanák szavazataikat, hanem az, hogy a Harmadik Út 62 választókerületben nem tudott egyéni jelöltet állítani. Most azonban minden
bizonnyal lesz a Jobbiknak 176 jelöltje, tehát támogatóiknak lesz kire szavazniuk
egyéniben is. Emellett persze vannak olyan szavazók, akik a jelentős változást a
két párttól valamilyen formában együtt várják, és akár nem is értenek egyet a
Jobbikkal minden kérdésben, egyéniben a Fideszre, listán a Jobbikra szavaznak.

Mégis, a szavazatmegosztásnál fenyegetőbb a Fidesz számára, ha támogatóinak egy
része - a 2002-es választáshoz hasonlóan - távol marad a szavazástól. A győzelmi
tudat sokkal inkább veszélyezteti a kétharmadot, mint egy szűk réteg esetleges
szavazatmegosztási okoskodása.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
László Róbert

RSS értesítő

Szólj hozzá!

10/02/12 Légüres térben rekedhet az MDF

Komoly ellentmondás feszíti az MDF 2010-es választási kampányát. Miközben Bokros Lajost igyekeznek Orbán Viktor egyetlen valódi kihívójaként beállítani, az őt indító párt létezése éppúgy kérdéses, mint a korábbi kampányokban és az elmúlt négy évben. Az MDF kampányát egyértelműen az elmúlt ciklusból mára összesűrűsödött kudarcok és megoldatlan problémák befolyásolják. Az MDF által 2006-ban megcélzott szavazói réteg mára jelentős részben politikai képviselet nélkül maradt, ám a párt képtelen volt stabil támogatói bázist építeni remélt szavazóiból. Annak ellenére, hogy a Fidesz lendületesen igyekszik középre, a politikai centrum a valószínűsíthető kormánypárttól függetlenül, sőt, azzal szemben is létezik, az MDF azonban mégsem tudta tartalommal megtölteni ezt a pozíciót. Mire az MDF eljutott oda, ahová 2002 után indult, részben külső, részben belső okokból szinte cselekvőképtelenné vált.
 
A végig nem vitt pártépítés, valamint annak következtében, hogy ezen a választáson az MDF valójában minden más politikai erőnek ellenfelévé vált, 2010-ben rendkívüli módon megnehezült az indulás feltételeinek megteremtése, így az ajánlószelvények összegyűjtése.
 
Az SZDSZ-szel kötött megállapodás esetleg választ adhat az infrastrukturális problémákra (bár ez sem biztos), és kikapcsol a versenyből egy a zavaró tényezőt: az SZDSZ önállóan nem indul a választáson, ami az MDF szempontjából csökkenti annak kockázatát, hogy párezer szavazattal maradjanak el az ötszázalékos küszöbtől. Az MDF és az SZDSZ közötti együttműködésnek ugyanakkor jelenleg nincs a szavazók számára láthatóvá tett értelme, így Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltsége mögötti helyzet inkább kaotikus, mint a potenciális szavazótábort és a pártot lelkesítő. Ez pedig legalább annyira befolyásolhatja az ajánlószelvény-gyűjtést, mint a szervezet rossz állapota, esetleg hiánya.
 
Míg a kampány kezdeti szakaszában az MDF-re irányuló kiemelt figyelem nyilvánvalóan segítette a pártot, a második szakaszra, az ajánlószelvény-gyűjtés idejére nem sikerült lendületet venni: az MDF nincs jelen a köztereken, fizetett hirdetési felületeken, reménybeli szavazóinak egy jelentős része valószínűleg azt sem tudja, végül indul-e a párt.
 
Ennek ellensúlyozására alkalmas lehet a miniszterelnök-jelölt intenzív szerepeltetése, így az Orbán-évértékelőre válaszoló Bokros-beszéd (amelyet persze sokkal visszafogottabb médiabeli feldolgozás követ, mint a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét). Miközben a volt pénzügyminiszter jelölését már az EP-választás előtt is racionálisnak tartották a véleményvezérek (ha nem is mind értettek egyet vele), Bokros Lajos imázsa azóta – kampánynyitó beszéde alapján – nem bővült, és a gazdasági kérdések agyonnyomnak minden más politikai tartalmat az MDF körül (leszámítva a helyi szervezetek ellenállásával, megszűnésével, régi tagok kilépésével kapcsolatos híreket).
 
Pedig ez a kampány csak látszólag szól a gazdaságról. Amiről igazán szó van, és amivel a Fidesz igazán meghatározza a kampány kereteit, az röviden rendteremtésként foglalható össze, de nem pusztán a szó rendpárti értelmében, hanem az ország „működésére”, „beindítására” vonatkozóan. A gazdasági válság, a korrupciós ügyek ennek a főtémának alárendeltjei. Persze, az MDF törekedhet arra, hogy saját kereteket és tematikát adjon a kampánynak, de éppen az évértékelő-kampánynyitóból látható, hogy az MDF-nek hatalmas szüksége van a Fideszre, mert ha rá nem tud reagálni, akkor nem figyel rá elegendő csalódott MSZP-s és volt SZDSZ-es szavazó. De ha Bokros Lajos nem politizál, a párt nem beszél másról is, mint a gazdaság, pontosabban nem csomagolja azt be univerzálisabb politikai tartalomba, akkor Bokros „konkrétumai” egyszerűen elsiklanak Orbán „semmitmondásai” mellett.
 
Bokros Lajos imázsa a rendszerváltás utáni magyar politika egyik legnagyobb közhelyére, közhelyszerű elvárására épül: politikusok helyett jöjjenek végre a szakértők! Ez a választói elvárások és a háttérben futó gazdasági válság miatt eddig előnyt jelent az MDF-nek, de a kampányban egyre inkább látszanak a hátulütői. Bokros Lajos túl keveset politizál, és túl sokat számol. Amellett persze, hogy utóbbi is vastagon politizálást jelent (államkoncepciót, szociális, oktatási, egészségügyi, stb. rendszerre vonatkozó koncepciókat). AZ MDF büszke kapitalista szeretne lenni, de a kapitalizmust közgazdaságtanra redukálja, puszta racionalitássá fokozza le – nem törődve a politika mozgósító hatásával.
 

A legnagyobb veszély ma az MDF-re pedig éppen az, hogy a féloldalas politikát az újdonsült szövetséges SZDSZ (múltjával, egykori és mai ügyeivel, akkor is, ha a budapesti megállapodás borul) tölti meg a szavazók számára is látható negatív tartalommal – keresztbevágva mindenféle új, stabilizált centrumra irányuló törekvést. 

 

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
gyulai.attila

RSS értesítő

1 komment



süti beállítások módosítása