Minden választási kampány két szinten jelenik meg a választók előtt. Az első szint a kampány nyilvánvaló elemeiről szól. Mit üzennek, milyen ígéreteket tesznek a pártok, mivel támadják ellenfeleiket, kik a jelöltjeik? A választási kampányokat követő sokszerepelős vita leginkább erre a szintre figyel. Emellett azonban létezik egy másik rétege is a kampányoknak, és bár sokszor ez is tudatosul a választók (egy része) számára, valójában erre sokkal kisebb figyelem irányul. Nem pusztán a kampányok körül zajló kampányokról van szó. Nem arról tehát, hogy a pártok kölcsönösen negatív vagy fekete kampánnyal, adatbázis-építéssel, túlköltekezéssel, vádolják egymást.
tovább »
Az egyes pártok kampányának imázsáról van szó. Nem csupán a pártoknak, jelölteknek alakul ki az arculata kampány idején, hanem az általuk folytatott korteskedésnek is. Ez pedig legalább olyan meghatározó a választási eredményeket tekintve, mint az, ami a szórólapokra, plakátokra kerül, ami a vitákban elhangzik.
Egy kampányban lehet hibákat elkövetni. Előfordulhat, hogy egyik-másik hiba döntően befolyásolja a választás kimenetelét. Ami azonban igazán súlyos csapás egy pártra nézve az, ha kampányáról az a kép rögzül, hogy eleve elhibázott, sorozatos kudarcok kísérik, rosszul tervezett, rosszul végrehajtott.
Hogy érthető legyen a különbség: Hagyó Miklós kényszerű levétele az MSZP-listájáról a BKV-ügyek miatt kínos eset (bár valószínű, hogy komoly hatása van), de érdemben egyelőre nem változtat az MSZP kampányának fogadtatásán. Varga Mihály és Mádi László „elszólásai” (akkor is, ha nem veszélyeztetik a Fidesz esélyeit) azonban a Fidesz kampányának általános megítélését is befolyásolják. Egy Jobbik-politikus letartóztatása a „politikusbűnözés” elleni kampány kezdetén baki, az MDF listaállításáról szóló kommunikáció (a szavazók felé a témával kapcsolatos kommunikáció hiánya) viszont szorosabban is ráépülhet a párt kampányára. Nem arról van szó, hogy a hibák kijavíthatóak, a kampány rossz imázsa pedig visszavonhatatlanul végzetes. Az igazi különbség nem itt van, hiszen – ahogy a példákból is látható –, ami ma hiba, elszigetelt eset, holnap már lehet, hogy egy elszúrt kampány szimbólumává válik.
Egy kampány, amelyről az a kép alakul ki, hogy jól és ötletesen megtervezett, innovatív módon végrehajtott, kiemelt figyelmet, nagyobb médiaérdeklődést generálhat, ezáltal pedig szavazatokat hozhat. Egy kampány, amelyet a média és a választók is rossznak, erőltetettnek, hibáktól hemzsegőnek könyvelnek el, ugyancsak kiemelt figyelmet kaphat, de még a meglévő támogatók választási hajlandóságára is negatívan hathat.
A pártok ma már természetesen erre is figyelnek, és igyekeznek nem egyszerűen az ellenfél kezdeményezéseivel, botrányaival foglalkozni (mert azzal csak erősítenék a másik témáit), hanem sokkal inkább beszélnek kampányokról. Ennek ellenére ez az a terület, ahol talán a legkevésbé működik a stratégiai koordináció, hiszen jól látható, hogy a téma csak úgy érvényesül, ha egyszerre több szinten is megjelenik: véleményvezéreknél, bloggereknél, fórumozóknál, a boltban sorban állók beszélgetéseiben, míg végül egy plakátra ránézve a választó már nem is a plakátra, hanem az adott párt kampányának teljes imázsára gondol – elismerően vagy lenézően.
gyulai.attila
RSS értesítő
