Nincs politika negatív kampány nélkül. Aki magát a negatív kampányt támadja, az a politikát támadja. A negatív kampány emellett hasznos, mert szélesíti a pártokról, jelöltekről elérhető információk körét, a negatív kampány tehát demokratikus. A negatív kampány akkor válik a legérdekesebbé, amikor a pártok már egymást vádolják azzal, hogy negatív kampányt folytatnak. Lényegében ez a megfelelője az „ellenfél csak kampányol és kommunikál” típusú vádaknak a hivatalos kampányidőszakon kívül.

A negatív kampány mindig is kétélő fegyver volt a pártok kezében. Az ellenfél direkt támadása lehet hatásos, de ugyanakkor kockázatos, ahogyan egyébként lehet árulkodó és önromboló is.

A politikai kampányok közhelygyűjteménye szerint a negatív kampány azoknak a politikai erőknek jelent (utolsó) lehetőséget, akik az ellenfélhez képest hátrányban vannak, saját imázsukkal már nem nagyon tudják magukhoz kötni a választókat, és amúgy sincs vesztenivalójuk. Látszólag 2010-ben mindez illik az MSZP-re, és meg is magyarázza, hogy a tv-s hirdetési blokkokban miért a szocialistáké a leginkább negatív anyag.

A Fidesz és a Jobbik között azonosságot állító film célja a mozgósításon túl egyértelműen annak a törekvésnek a megerősítése, mely szerint, aki „demokrata”, nem választhat mást csak az MSZP-t, ha nem akarja, hogy szavazata elvesszen. Nem valószínű azonban, hogy az üzenet érdemben változtat a potenciális szocialista szavazók aktivitásán és döntésén, és ebben éppen a negatív kampány általában figyelmen kívül hagyott jellegzetességei játszanak szerepet.

A negatív kampány aligha lehet hatásos, ha a megtámadott ellenfél helyett sokkal inkább árulkodik a támadó kétségbeesettségéről. Nem feltétlenül azért ütnek tehát vissza a negatív kampányok a kezdeményezőre, mert túl erőszakosak, túlságosan támadóak, hanem azért és akkor, ha azt üzenik: „tulajdonosuk” mást már nem tud mondani.

A negatív kampány tehát aránykérdés is, és hatásossága azon is múlik, hogy kellőképpen pozitív-e amúgy más terepen kezdeményezője. A Fidesz „visszafogott” kampányának egyik előnye, hogy a párt által indított támadások a szocialisták irányába nehezen üthetőek vissza, miközben az éveken át megosztónak beállított párt a választók túlnyomó többsége számára már nem „megosztó” (legalábbis abban az értelemben, ahogyan a politikai vitákban a kifejezést használni szokták). Más a helyzet a Fidesz és a Jobbik közötti küzdelemben, ahol éppen a „Csak a Fidesz” szlogen tette túlságosan is láthatóvá, hogy szükség van negatív kampányra, hogy végre ki lehessen mondani: botránypárt.

A közvélemény-kutatások szerint azonban a Jobbik elleni támadások hatásosak lehettek, a párt lendülete megtört. Azon a napon pedig, amikor erről a választók is tudomást szerezhettek, előkerült egy hangfelvétel, egy újabb adatbázis-ügy. Erősen kérdéses viszont, hogy ezzel bárkit vissza lehet-e terelni a Jobbik szavazói közé. Ha valaki használni tudja Kubatov Gábor „vallomását”, az sokkal inkább az MSZP lehet, aligha van ugyanis olyan Jobbik-szavazó, aki felháborodik a „komcsik” név szerinti azonosításán. Az MSZP azonban várhatóan komoly energiákat fog arra fordítani, hogy ezzel az üggyel támassza alá már amúgy is futó negatív kampányát.
 

gyulai.attila

RSS értesítő

Szólj hozzá! · 2 trackback

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.