A 79nap blog bezár. Köszönjük az eddigi érdeklődést.
Folytatás az új PC-blogon.
RSS értesítő
10/04/25 HOPPÁ!!! Kétharmaddal nyert a Fidesz
Részvétel
Ami a részvételt illeti, kis híján sikerült negatív rekordot dönteni: a nem végleges 46,61%-os adat már biztosan magasabb, mint az 1990-es 45,54 százalékos második fordulós részvételi arány. Az alacsony részvétel – amellett, hogy a választók többsége tétnélkülinek érezte a második fordulót – az elmúlt két hét lanyha kampányára is visszavezethető. Látványos kampányt csak a Fidesz folytatott a kérdésesnek tűnő választókerületekben, az MSZP esetében a két forduló közötti időszak viszont inkább a párton belüli pozícióharcról, a kármentésről, és egyben az új ellenzéki pozíció alapjainak meghatározásáról szólt. A Jobbik esetében az volt az érdekes, hogy miközben óriási sikert, több mint 855 ezer szavazatot értek el az első fordulóban, a saját magukkal szemben megfogalmazott eltúlzott várakozások miatt szinte kudarcként kommunikálták a választási eredményt, ez pedig visszavetette a párt kampányát a két forduló között.
Eredmények
A legérdekesebb kerület az edelényi volt. A részvétel itt is csökkent, de az országos átlagnál jóval kisebb mértékben: 63,28-ról 54,06%-ra esett csak vissza. 98,75%-os feldolgozottság mellett már látszik, hogy minden jelölt támogatói között voltak, akik otthon maradtak, de mivel Daher Pierre és Gúr Nándor az első fordulóhoz hasonló szavazatarányt produkált, a Jobbik szavazóinak többsége jól láthatóan átszavazott Molnár Oszkárra.
.jpg)
Szanyi Tibor körzete az egyetlen, amely valószínűleg a következő napokra is tartogat izgalmat. 95,34%-os feldolgozottság mellett 525 szavazattal vezet, de ez valószínűleg minimálisra olvad, ha megtudjuk, mi történt a hírhedt 48-as szavazókörben, ahol többek között az igazolással szavazók szavazhattak (az első fordulóban itt 492 szavazattal kapott ki Szanyi). Valószínűleg döntetlen közeli lesz az eredmény holnap reggelre, így a külföldi szavazatok csütörtöki bekeverése után megszámolásra kerülő 45-ös szavazókörön múlhat a mandátum sorsa. Mindez azonban nem befolyásolja a Fidesz 263-os összmandátumszámát. Ha ugyanis végül Szalay Péteré lenne az újlipótvárosi mandátum, eggyel kevesebb képviselői helyet nyerne a Fidesz országos listáról. A bonyolult választási rendszer fintora, hogy ebben az esetben nem az MSZP, hanem a Jobbik nyerne eggyel több kompenzációs mandátumot. A XIII. kerületi harc tehát az MSZP és a Jobbik közötti erőviszonyokat billentheti meg, a végeredmény vagy 59-47, vagy 58-48 lesz a szocialisták javára. (Fontos, hogy ez a jelenlegi 98,1%-os feldolgozottság mellett áll így.)
A négy fővárosi kerületben, ahol az MSZP visszalépett az LMP javára, körülbelül 60-40 arányú Fidesz-győzelem született. Ahogy az várható volt, az MSZP szavazói bár viszonylag fegyelmezetten szavaztak át az LMP-s jelöltre, azok nem kerülhettek a győzelem közelébe.
Az első fordulóban eldőlt választókerületek közül 45-ben előzte meg a Jobbik jelöltje az MSZP-ét, és további 17 körzetben várta a második fordulót az MSZP jelöltjét megelőzve. Ebből 12-ben meg is őrizte előnyét. Edelényben visszaléptették jelöltjüket, ez Molnár Oszkárnak győzelmet hozott, további 4 helyen pedig visszacsúsztak a harmadik helyre (Kazincbarcika, Szolnok 3., Kunszentmárton, Nyíregyháza 2. – ez utóbbi még változhat). Három kerület volt egyébként, ahol a Jobbik jelöltje kevesebb mint 10 százalékponttal volt lemaradva a Fideszé mögött, ebben a három egyéni győzelemben reménykedtek. Kazincbarcikán a harmadik helyre estek vissza, Ózdon 48-33-ra, Tiszavasvárin 50-37-re vesztettek a Fidesz ellen (az MSZP-s jelöltek jócskán lemaradtak).
A politikai tér átalakulása
A Fidesz kétharmados többsége ellenére az eddiginél sokszínűbbé, esetenként kiszámíthatatlanabbá válhat a parlamenti politizálás. A Fidesz domináns helyzete mellett ugyanis három önálló utat járó, egymással szemben is politizáló ellenzéki párt foglal majd helyet a parlamentben. Az MSZP elnökének lemondásával a nyilvánosság számára is megkezdődik a szocialista párt, illetve a vezető szocialisták helykeresése. Az MSZP újraszervezése nagyobb terepet biztosít a másik két ellenzéki párt, a Jobbik és az LMP számára, hogy számszerű hátrányuk ellenére a kormány látványosabb ellenfelei legyenek. Ezt csak erősíti, hogy új szereplőkről van szó, akiknek politikájával kapcsolatban nagyobb is lehet az érdeklődés, miközben az MSZP hosszú és vitás újjáépítésbe kezd. A folyamatot kihívóként befolyásolják a párton belülről induló kezdeményezések, parlamenten kívüli új baloldali törekvések, az Országgyűlésben pedig elsősorban az LMP, de akár a Jobbik is. A pártrendszer átalakulása nem ért véget a választással. Több törésvonal is megahatározó lehet majd az új Országgyűlésben egyrészt a pártok között, másrészt a pártokon belül:
1. A kormányzó Fidesz legkeményebb ellenfele a Jobbik lehet, ebből következően a Fidesz is mindent el fog követni, hogy gyengítse a Jobbikot.
2.Az MSZP-nek az LMP lehet legfőbb riválisa a baloldal képviseletéért.
3.Látványos konfliktus alakulhat ki a fiatalokat becsatornázó és az elitellenességet nagyon eltérő módon megjelenítő LMP és Jobbik között.
4.Főként hosszabb távon érdekellentétek alakulhatnak ki egy-egy döntés kapcsán a Fidesz hatalmas frakcióján belül
5.Az MSZP frakcióján belül már rövid távon is konfliktus alakulhat ki a párt vezetéséért Gyurcsány Ferenc hívei és a régi pártvezetés emberei között, amely a szocialisták ellenzéki stratégiáját is meghatározza majd.
A Fidesz kormányzásának első időszakát a választók egy részére jellemző csodavárás és az szűk költségvetési és gazdaságpolitikai mozgástér között feszülő ellentét határozza majd meg. Hogy ezt az ellentétet feloldja, a Fidesz gyors és látványos intézkedésekkel igyekszik majd politikai cselekvést felmutatni. Ezt segítheti, hogy kétharmados parlamenti többségének birtokában a Fidesznek a tágabb értelemben vett politikai mozgástere meglehetősen széles lesz. A Fidesz-kormány csúcsminisztériumok létrehozásával, állami intézmények összevonásával minden bizonnyal kevesebb tárcával működik majd, mint az előző kormány. A párt ezzel azt üzeni majd, hogy csökkenti a bürokráciát és takarékosabbá teszi az államigazgatást. Mindezzel összefüggésben az közigazgatási eljárások egyszerűsítése, illetve dereguláció is várható.
Amint az várható volt, Orbán Viktor a kétharmados többség birtokában korszakváltást hirdetett, de ennél hangsúlyosabb az a kontraszt, amit az előző négy évhez képest láttatott saját kormányzásával kapcsolatban. Minden kormányzati javaslat lényege a szövetségesek megtalálása, illetve felmutatása lesz, ennek formai és tartalmi eszközeinek kialakításáról fog leginkább szólni a következő időszak. A kormányzat újraszervezése, a „forradalmi” változások teszik majd lehetővé, hogy a szűk gazdasági mozgástér ellenére a szavazók számára gyökeres változásokat mutasson fel a Fidesz. A választásokon győztes párt számára ugyanakkor mindvégig komolyan veendő feladatot jelent az is, hogy a 263 országgyűlési képviselője közötti – korántsem automatikus – egységet fenntartsa.
Kétharmados többség birtokában a Fidesz ígérete szerint csökkenteni fogja az önkormányzati képviselők számát, valamint átalakíthatja a fővárosi önkormányzati rendszert, esetleg felmerülhet az önkormányzati választások előrehozatala is. Ugyanakkor az alkotmányos berendezkedés időigényes és bizonytalanságot keltő felforgatása aligha lenne racionális lépés a párt részéről, hiszen éppen a fennálló keretek megerősítése, egyes intézmények kormány alá rendelése, valamint más intézmények kormányközeli személyekkel való feltöltése révén maximalizálhatja leginkább a hatalmát.
A kormányzás első időszakában biztosan fontos szerep jut majd a visszamutogatásnak és az elszámoltatásnak. A Fidesz a költségvetés helyzetét feltáró bizottsága révén igyekszik majd elmagyarázni választóinak, hogy miért nem lehet azonnali jóléti intézkedéseket bevezetni. Eközben pedig az IMF-fel és az Európai Unióval új megállapodásra kíván jutni annak érdekében, hogy pénzügyi mozgásterét bővíteni tudja. Ezt követően az új kormány várhatóan egy hosszú távú, kiszámíthatóságot ígérő gazdaságpolitikai, adócsökkentési tervet igyekszik letenni az asztalra. Mindezeken kívül biztosan jelentős szerep juthat még a közbiztonság látványos növelése érdekében a rendőrség megerősítésének, valamint a szélsőségesek elleni fellépésnek. A Fidesz ugyanakkor kormányzati pozícióból nehezen fogja tudni felvenni a versenyt az elszámoltatás, a nemzetpolitika és a közbiztonság témájában a Jobbik radikális retorikájával.
RSS értesítő
1 komment
10/04/25 Nem politikamentes válogatás kampánycsend idejére
Már csak percek vannak hátra a kampánycsendből, de ezt az időt is érdemes hasznos politikai tartalmakkal tölteni. Zenei válogatásunk önkényes és a legkevésbé sem politikamentes. Hamarosan eredmények, addig tehát:
Divatos volt az idei kampányban a rendszerkritika, akár vádként, akár pózként, ezért első ajánlatunk magával a rendszerrel kapcsolatos. A Von Thronstahl talán legjobb, Sacrificare című lemezéről:
Bár kétségtelen, hogy az ABBA a következő számot a brit választási rendszerről írta, de meglehetősen aktuálisnak tűnik itt és most is.
Nyilvánvaló politikaellenességről tanúskodik a 4F Club klasszikusa:
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/23 Nem itt dől el
Bár a Fidesz nem valószínű, hogy el tudna veszíteni legalább 10, de inkább 13 kerületet (10-11-12 vereség esetén vagy megvan a kétharmad, vagy nincs, ez attól függ mely kerületekről beszélünk; ha 13-at is elveszít, akkor viszont biztos lőttek neki), felsoroljuk azokat a helyeket, ahol egyáltalán érdemes odafigyelni a második fordulós harcra.
Általánosságban elmondható, hogy nem feltétlenül működik idén az átszavazási matek, azaz nem biztos, hogy célravezető hozzáadni az MSZP-s jelölt szavazataihoz az LMP-seket, vagy a fideszeséhez a jobbikosokat. Az elmúlt két választás két fordulója között két blokk küzdött a választási győzelemért, most egy biztos győztessel áll szemben három egészen eltérő párt meglehetősen heterogén tábora. Az első fordulóban mozgósított szavazók sem biztos, hogy kellően nagynak érzik a tétet, és sokan otthon maradhatnak, mások meg épphogy aktívabbak lehetnek a kétharmados esély/félelem okán, vagy csak egy korábban elképzelhetetlennek vélt egyéni győzelem reményében.
Egy helyen vezet a szocialista jelölt, nyilván ez a legesélyesebb MSZP-mandátum, bár nem mellékes, hogy a jobbikos jelölt nem jutott a második fordulóba, és ez még billenthet az erőviszonyokon:
.jpg)
Négy kerületben vezet a Fidesz kevesebb mint tíz százalékponttal a szocialista jelölt előtt, közöttük az újlipótvárosi-vizafogói a leginkább billegő. Molnár Gyula még fordíthat, a szegedi jelöltek aligha, közülük is Ujhelyi Istvánnak rosszabbak az esélyei, mivel az ő kerületében már az első fordulóban is csak három jelölt volt, a másodlagos preferenciák már beépültek az eredménybe, tartalékai nemigen vannak.
Három helyen üldözi tíz százalékpontnál kisebb különbséggel a jobbikos jelölt a fideszest. Kazincbarcikán, a szocialista jelölt sincs jobban lemaradva. Ezekben a kerületekben mozgósít a legerőteljesebben a Jobbik, győzelmüket a fideszes bázis elkényelmesedése segítheti.
A legizgalmasabb körzet természetesen az edelényi. Az egyetlen kerület, ahol négyen is bejutottak a második fordulóba, de a Jobbik visszaléptette jelöltjét Molnár Oszkár javára. Ha valahol, itt erőteljes kampány zajlott a két forduló között, ha valahol, itt az is előfordulhat, hogy magasabb lesz a részvétel, mint az első fordulóban volt (63,28%). Molnár Oszkár győzelme esetén a Jobbik jár a legjobban, nem csak azért, mert a hírhedt polgármester minden bizonnyal beülne a frakcióba, hanem mert kvázi egyéni győzelme mellett besöpörné a töredékszavazatokat is, márpedig az normál esetben csak a veszteseknek jár. Nehezíti Molnár dolgát, hogy az őt támogatók jóval nagyobb része listán a Fideszt támogatta, és csak kisebb részben a Jobbikot (ezt igazolják a listás adatok). A szélsőjobboldali párttal való nyílt együttműködése bár lehet, hogy hoz szavazatot az amúgy a témában meglehetősen megosztott Jobbiktáborból, de sok fideszes visszatérhet a párt által támogatott jelölthöz. Molnár egyébként ha nem is sokkal, de a második helyre szorult a városában is.
Listás szavazatarányok Borsod-Abaúj-Zemplén megye 8. választókerületében
Ha a felsorolt 9 kerületet mind el is veszítené a Fidesz, abban az esetben is meglenne a kétharmada:
.jpg)
Megítélésünk szerint abban a négy budapesti kerületben, ahol az MSZP visszaléptette jelöltjét az LMP javára, egész biztosan Fidesz-győzelem várható (mivel a két párt jelöltjére leadott voksok száma együttesen sem éri el a Fidesz támogatottságát, és akkor még nem beszéltünk a Jobbik szavazóiról), legfeljebb a szocialista bázis átszavazási hajlandósága miatt lehet érdemes odafigyelni rájuk.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/20 A kötelező név és az ellopott szlogen
Az MSZP országos és helyi jelölti hirdetései kapcsán az LMP az OVB-hez fordult, hogy panaszt tegyen a párt nevének megtévesztő használata ellen. (A kiegyensúlyozottság és a középen állás jegyében kapott egyet az élelmiszer-kereskedelembe bekapcsolódott Fidesz-jelölt, Illés Zoltán is.) Az OVB szavazásra bocsátotta, majd elutasította az LMP beadványát.
Az LMP most annak politikai következményeivel szembesül, hogy olyan nevet választottak maguknak, ami egyben a párt szlogenje, üzenete és programjának összefoglalója is. Az MSZP hirdetései pedig természetesen a szavazók, a politikai küzdelem manipulálásáról szólnak. Az a céljuk, hogy felidézve kiforgassák a politikai ellenfél nevét, ahogy az elmúlt héten egyébként minden lehetséges módon igyekeztek szocialista politikusok belefűzni mondanivalójukba, hogy lehet más a politika. Ebben az előbbi mondatban kisbetűvel szerepelnek a szóban forgó szavak, miközben – a politikai célokat tekintve – az is legalább ennyire helytálló lett volna, ha a szöveg így nézett volna ki: „Az a céljuk, hogy felidézve kiforgassák a politikai ellenfél nevét, ahogy az elmúlt héten egyébként minden lehetséges módon igyekeztek szocialista politikusok belefűzni mondanivalójukba, hogy Lehet Más a Politika.”
Az MSZP az LMP szavazóihoz beszél az LMP ellenében az LMP nevének és szlogenjének azonosságát felhasználva. Az LMP pedig beadványával nem önazonosságát védi a szocialistákkal szemben, hanem a fenti taktikát arra használja fel, a kialakult helyzetet természetesen úgy manipulálja, hogy még hangsúlyosabban forduljon szembe az MSZP-vel, és ismét láthatóvá tegye, jelöltjei nem lépnek vissza a javukra: "Nem lehet más az MSZP." A két párt között valódi politikai küzdelem zajlik, amelynek középpontjában nem is annyira a szocialisták plakátjai, hirdetései állnak, mint inkább két leendő konkurens közötti határvillongások.
Régi gyakorlat, hogy a pártok átfordítják, kigúnyolják, ironikusan újrahasznosítják ellenfeleik szlogenjét. Csakhogy a lehet más a politika nem pusztán szlogen, hanem a Lehet Más a Politika neve is. A vita lényege az, hogy a név vagy a szlogen volt-e előbb, de a kettőt lehetetlen így szétválasztani, mert pontosan ez az, amire névválasztásakor az LMP is épített. Most az MSZP úgy érvel, hogy a szlogen üzenetét használja (egyúttal az ugyanolyan nevű párt szavazóit szólítja meg), az LMP viszont úgy, hogy a név az a kiindulópont, ami elfogadhatatlanná teszi a szocialisták hirdetéseit. Itt viszont sem az OVB, sem pedig más testület nem fog tudni olyan döntést hozni, aminek ne lenne politikai jelentése. A szlogen ugyanis felhasználható, és nem is lenne sok értelme tiltani, hogy a pártok egymás üzeneteit, szlogenjeit (sőt, programjának elemeit) idézzék, felhasználják, ha úgy tetszik: ellopják. (A szankció nem is jogi, hanem csakis politikai lehet.)
A név újrahasznosítása már sokkal nehezebb kérdés: álszórólapot kiadni egy másik párt nevében, nyilvánvalóan ellenkezik a tiszta kampányról kialakult képpel. A saját párt nevét lehagyni egy kampányanyagról egyrészről ellenkezik a kampány szabályaival (legalább az impresszumot fel kell tüntetni), másrészt nagyon is árulkodó azzal kapcsolatban, hogy milyen reményekkel vág neki a választásnak az adott párt, jelen esetben az MSZP jelöltje – tehát gyengeséget sugall. Az LMP saját nevével kapcsolatban viszont most azzal szembesült, hogy a politikában használt szavak jelentése folyamatosan módosul, és ha ez egy olyan szöveg, ami nem csupán szlogen, de egyben a párt neve is, akkor a párt saját maga kínálta fel újrahasznosításra azt a politikai ellenfeleknek. Az LMP szlogenjét idézve folyamatosan a párt nevéhez jutunk, a párt nevének használata pedig a szlogen jelentésének újrafogalmazását is lehetővé teszi.
A választások után fokozatosan látványosabbak lesznek olyan konfliktusok is, amelyek a pártok közötti jelenlegi viszonyok közepette még nem meghatározóak. Mint mindig, ebben jelentős szerepe lesz annak, hogy egyik vagy másik politikai erő mely pontokon, milyen eszközökön keresztül lesz támadható. Az LMP esetében – legalábbis az MSZP-hez való viszonyában – ebből már most is látszik, hogy a támadási pont az LMP szlogenje, a támadás eszköze pedig az LMP neve lesz.
RSS értesítő
2 komment
10/04/19 Igazolt hibák
Bár hamar cáfolható volt, hogy komolyabb szervezettség állna az igazolással szavazó sorban állók mögött, az e körül kialakult diskurzust szokás szerint a szekértábor-szemlélet határozta meg. A lényeg közben elsikkadt, pedig a múlt vasárnapi eseményeknek számos tanulsága volna.
Számtalanszor felsoroltuk már, hogy a választási rendszeren milyen állagmegóvási munkálatokat kellett volna elvégezni, és ha az Országgyűlés nem mulasztotta volna el a problémák megoldását, nemcsak a sorban állást és a tragikomikus választási éjszakát spórolhattuk volna meg, hanem az azt követő napok elképesztő színvonalú adok-kapokját is.
Napnál is világosabb, hogy nincs rendben az, hogy több tízezer választópolgár olyan kerületek parlamenti képviseletéről dönthet, amelyekhez nem vagy alig van köze. Ez a probléma mindig jelen volt, csak amíg nem csúszott az urnazárás, addig nem tűnt fel a szélesebb nyilvánosság számára. 2006-ig egy ennél is súlyosabb anomália feszítette a választási eljárást: addig az első és a második fordulóban két különböző választókerületben is szavazhattunk, akkor is, ha az első forduló eredményes volt. Ezt az alkotmányellenes állapotot számolta fel a jogalkotó 2007-ben, csak ahogy az lenni szokott, nem a legkorszerűbb megoldást találták meg. Már akkor azt javasoltuk, hogy „a lakóhelyétől távol tartózkodó választópolgár is csak a lakóhelye szerinti területi választókerület, valamint egyéni választókerület jelöltjére adhassa le szavazatát”. Ez nyilván úgy lett volna kivitelezhető, ha fokozatosan bekerült volna a rendszerbe az elektronikus szavazás. E helyett a már sokszor ostorozott informatikai analfabetizmus és a zsigeri bizalmatlanság diadalmaskodott: azért, hogy láthatóvá tegyék a vendégszavazókat, településenként egy szavazókörhöz kötötték az igazolással szavazást, nem számolva a tumultus-faktorral. Az alkotmányos problémát ugyan kiküszöbölték (ami annak fényében, hogy további kettőhöz hozzá se nyúltak, nem is kis eredmény), de újabb aknákat helyeztek el a rendszerben. Az alábbi mondat pedig végképp rejtély, miért ilyen formában került be a törvénybe:
„Ha a településen két vagy több választókerület van, a helyi választási iroda vezetője az általa kisorsolt választókerületbe tartozó szavazókört jelöl ki. (1997. évi C. törvény a választási eljárásról, 10. § (2) bekezdés)”
Ha ez a passzus így szólna: „Ha a településen két vagy több választókerület van, akkor minden választókerületben ki kell jelölni egy szavazókört, ahol az igazolással szavazók szavazhatnak.”, nagy valószínűséggel sok időt és összeesküvés-elméletet megtakaríthattunk volna. A leghosszabb ideig ugyanis olyan teleüléseken vagy fővárosi kerületekben (Szeged, Pécs, XI. kerület, XIII. kerület, XIV. kerület) tartott a szavazás, ahol ha több választókerületbe is jelentkezhettek volna az igazolással szavazók, bizonyosan előbb végeznek, és még a mostaninál is kevésbé lenne megalapozott a bérszavazókkal való vádaskodás.
Végül pedig itt van a kampánycsend. Ha csak ettől a nyilvánvalóan értelmetlen és életszerűtlen intézménytől sikerült volna megszabadulnunk, már azzal is megelőzhettük volna azt a cirkuszt, ami este 7 és 10 között uralkodott el a választási műsorokon (és persze az Országos Választási Bizottságon).
A Fidesznek minden bizonnyal meglesz a kétharmados többsége. A választási rendszer problémáiról ismeretlen az álláspontjuk. Mivel azonban az elmúlt évek üres kisebbparlamentezése aligha teszi megkerülhetővé a legfeljebb kétszáz fős Országgyűlés megalkotását, az egész választási rendszert újra kell szabni. A kérdés az, hogy az új szisztéma képes lesz-e a régóta ismert problémákra megoldással szolgálni.
RSS értesítő
2 komment
10/04/16 Válasz az MDF-nek
Válasz és emlékeztető az MDF mai közleményével kapcsolatban
Szabados Krisztián nyilatkozata 2010. január 25-én:
A Political Capital 2010. január elseje óta nem ad tanácsot az MDF-nek - közölte cikkünk megjelenése után a Hírszerzővel Szabados Krisztián, a Political Capital ügyvezető igazgatója, hozzátéve: "ha továbbra is az MDF tanácsadói lennénk, óva intenénk a Fórumot, attól, hogy az SZDSZ-szel vagy annak bármely utódszervezetével szövetkezzen".
További elemzéseink a témában a 79nap blogon:
Légüres térben rekedhet az mdf
Az MDF-kampány kelepcéje
A Political Capital teljes csapata nevében
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/15 A két forduló közötti kampánystratégia már ellenzéki stratégia – de ki irányít?
A két forduló közötti szocialista kampánystratégia alakíthatja az MSZP-n belüli eltérő irányok mögött álló csoportokat a választás után. A két forduló közötti kampánystratégia kármentés, de egyben az új ellenzéki pozíció alapjainak meghatározása is. Az MSZP egységét két tényező befolyásolhatja a következő napokban: a kampánystratégia körüli vita leple alatt egyre láthatóbbá váló törésvonalak és csoportok, másrészt a nyilvánosság várakozása azzal kapcsolatban, hogy az MSZP „robbanásközeli” állapotban van.
1990 után második legsúlyosabb vereségét szenvedte el a Magyar Szocialista Párt az országgyűlési választás első fordulójában: a 176 egyéni választókörzetből csupán egyben vezet, több megyében csak a harmadik erőnek számít a Jobbik mögött, és az elmúlt négy évben elveszített több mint 1,3 millió szavazót.
Már az első forduló adatainak ismeretében látható volt, hogy ha a Fidesz képes jól mozgósítani, akkor az MSZP-nek nincs esélye megakadályozni a kormánypárt kétharmados többségét. Az egyetlen siker a második politikai erő pozíciójának megőrzése lehet.
Taktikailag logikus döntés volt az MSZP részéről a visszalépések felvetése az LMP-vel kapcsolatban. Rövidtávon legalábbis. De pontosan ebből a manőverből válik láthatóvá, hogy a két forduló közötti kampány már meghatározza a pártok mozgásterét az új Országgyűlésben is. Ami a visszalépésekkel kapcsolatban pedig azt eredményezi, hogy az LMP-t az MSZP saját maga egyértelmű konkurenciájává tette. A szocialisták gyakorlatilag felkínálták a versenyt az LMP-nek, miközben a két párt közötti csata már egy olyan helyzetben folytatódik majd tovább, amelyben a szocialistáknak saját belső konfliktusaik mellett az új kormánypárt folyamatos és erőteljes támadásaival is szembe kellene szállniuk. Nem csupán a korrupciós ügyek nyilvánvalóan bekövetkező folytatásáról van szó, de szakpolitikai szinten is minden arról fog szólni, hogy mit hagyott maga után a nyolcévnyi szocialista kormányzás.
Emellett nem csupán arról van szó, hogy a kétharmados Fidesz-többségért az LMP-t tegyék felelőssé (a legstabilabb szavazótáborban egyébként jó ideig ez várhatóan működő érv lesz), de arról is, hogy áttolják az LMP a jobboldalra. Ez lényegében ugyanaz az eljárás, amit a Fidesz is követett az elmúlt években: a cél az, hogy az adott térfélen egyedüli szereplő legyen az MSZP (korábban a Fidesz), mert ez teszi lehetővé a szavazók integrálását. Persze fontos különbség, hogy a Fidesz sem 2002-ben, sem 2006-ban nem volt annyira rossz állapotban a vereség után, mint ma az MSZP.
A szocialisták szempontjából a lényeg a világos és pozitív megkülönböztethetőség a többi párthoz képest. Ezt támogatandó hangoznak el egyre többször az olyan szlogenek, mint a „demokratikus kontroll”, amelyet az „ellenzék legerősebb pártja” kell, hogy érvényesítsen „Orbán Viktor túlhatalma” ellenében.
Az sem mellékes, hogyan definiálja a két választási fordulót az MSZP. A vereség gyors elismerése (akkor is, ha ez meglehetősen gyorsan vált meglehetősen nyilvánvalóvá) lezárási kísérlet. Mesterházy Attila igyekezett minél gyorsabban túllépni a „szocialisták által támogatott kormány” leváltásán, hogy a második fordulóra úgy készüljenek, mint ami már arról szól, hogy mekkora ereje lesz az ellenzék. Mindez kockázatnövelés, ami akár meg is duplázhatja a szocialisták vasárnapi vereségét: az egy elveszített választás helyett az MSZP a különválasztott második fordulóban újra megbukhat. Ez azonban olyan kockázat, amit a szocialistáknak be kell vállalni, méghozzá nem az inkább reménytelennek tűnő mandátumszerzések érdekében, sokkal inkább azért, hogy legalább azt el tudják mondani szavazóiknak: nem hagyták magukra őket.
További támogatáscsökkenésre pedig számítaniuk kell a szocialistáknak. A távozó kormánypárt értékelése az utódok részéről aligha jelent majd lehetőséget a kampányban sem mozdítható szavazók visszaszerzésére, de ennél is komolyabb kockázat, hogy a „legerősebb ellenzéki párt” pozíciója csak számszerűleg lesz igazolható, és a szocialisták hangját elnyomja majd a bizonyítani igyekvő LMP és a Jobbik.
Az LMP-vel folytatott látványos küzdelem után kevésbé bízhat az MSZP abban is, hogy a Fidesztől hozzájuk vándorolnak át a kormányzás gyakorlatát elutasító választók. Tegyük fel, hogy mindenképp veszít népszerűségéből a Fidesz, igaz korántsem közvetlenül kormányalakítás után, hanem bizonyos átmeneti idő elteltével. Vajon az elvándorló szavazók milyen arányban lesznek bizonytalanok, Jobbikosok, LMP-sek ahhoz képest ahányan szocialisták lesznek?
Mindez pedig azokat az alapvető stratégiai dilemmákat veti fel, amelyekről Gyurcsány Ferenc a kampány során is beszélt: milyen legyen a viszony a Fidesz-kormányhoz? Mai tudásunk szerint két lehetőség van: a Jobbik által – vélhetően – követett hangos és látványosan konfrontatív, vagy az LMP által – vélhetően – követni kívánt „más” (konstruktív, a tábormentalitáson túllépő) stílusú ellenzékiség. Az MSZP is láthatóan ezeket a lehetőségeket látja maga előtt, ezt igazolják az elmúlt napokban, de legalábbis az eredmények megismerése után Lendvai Ildikó pártelnök és Mesterházy Attila miniszterelnök-jelölt (reménybeli pártelnök?) eltérő hangvételű megszólalásai. A szocialista útkeresés tovább példáit jelentik továbbá azok a helyi, viszonylag erősnek mondható politikusok, akik már második fordulós stratégiájukat is úgy építik fel, hogy az alkalmas legyen a központtól való elszakadásra, illetve az onnan való újraindulásra.
Az MSZP megújítása, az új baloldali politika megteremtése nem csak a szocialista párton múlik, és valószínűleg szocialista politikusok szerint sem csak a jelenlegi pártszerkezeten belül képzelhető el. Az MSZP-ben meglévő törések most, a két forduló közötti kampánystratégia mentén alakulhatnak ellenzéki stratégiává, de ez korántsem biztos, hogy csak egy, illetve az LMP jelentette konkurenciát is ideszámítva, két pártot jelentenek. A nagypártból középpárttá váló MSZP számára tehát nem csupán az a kérdés, hogy milyen irányba induljon, hanem az is, hogy a minden bizonnyal amúgy is változó pártszerkezetet hozzá lehet-e igazítani egy új vagy egy megerősített régi stratégiához, ideológiához és szavazótáborhoz.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/13 Ez nem Hollandia
Egyre többször kerül szóba, hogy a Fidesz, Orbán Viktor által történelminek nevezett győzelme számszerűen alig tér el attól, amit az MSZP és az SZDSZ 2006-ban közösen elért, mégis kétharmados felhatalmazást fog kapni, míg ez az előző koalíciónak nem adatott meg. A verdikt alapjául az szolgál, hogy idén a Fidesz listán 2706292 szavazatot szerzett, míg négy évvel ezelőtt a szocialisták és a szabaddemokraták 2688317-et.
Na igen. A választási rendszerek már csak ilyenek: önkényesen alakítják mandátumokká a szavazatokat. Valóban, ha tisztán arányos rendszerünk lenne, egyéni választókerületek nélkül, akkor a most felálló parlament mintegy 53-54%-át foglalnák csak el a Fidesz-KDNP jelöltjei, míg a fennmaradó helyeken osztozna az MSZP, a Jobbik és az LMP (feltételezve, hogy a küszöb továbbra is 5%-os lenne). Adekvát a kérdés: és ez kit érdekel? Mivel Magyarországon vegyes választási rendszer van érvényben, körülbelül annyi értelme van az egyik vagy a másik ág alapján számon kérni a végeredményt, mint azt állítani, hogy az első félidőben még a mi csapatunk vezetett, tehát megnyertük a meccset.
A vicc kedvéért persze megnézhetjük a másik végletet is. A Fidesz jelöltjei szinte az összes egyéni győzelmet be fogják söpörni, ami azt jelenti, hogy ha tisztán egyéni választókerületi rendszerünk lenne, akkor az új parlamenti helyek több mint 90%-át az ő képviselőik foglalnák el. A maradékon az a néhány jelölt osztozna, akik jövő vasárnap nem-fideszesként nyernek – már ha lesz ilyen egyáltalán. Ha nem lesz, színtiszta Fidesz-parlament is alakulhatna. Ez sem életszerűtlenebb az eredeti felvetésnél, hiszen ahogy tisztán arányos rendszerek (például Hollandiában), úgy tisztán többségiek is léteznek (mint például Nagy-Britanniában).
Ugyanaz az ország, ugyanaz a választás, ugyanazok a választói preferenciák, egészen eltérő parlamenti arányok. Ezért vitatkoznak a világ parlamentjei évszázadok óta a választási rendszerekről.
Azonkívül már csak azért sem összehasonlítható a 2006-os és a 2010-es szituáció, mert nagyon nem mindegy, hogy a többséget elnyerő politikai erővel szemben milyen az ellenzék összetétele. 2006-ban egy 2 272 979 fős tábort maga mögött tudó erő állt szemben a régi-új koalíciós partnerekkel, amelynek volt esélye a választás egyéni ágán számos kerületben legyőzni ellenfelét (ez 68 kerületben sikerült is). Ma nincs olyan politikai erő az ellenzéki oldalon, amelyikben meglenne ez a potenciál, csak egy nem egész 20, egy nem egész 17 és egy nem egész 7,5 százalékos párt áll szemben a Fidesszel, akik ráadásul egymás felé is csak elég mérsékelten visszalépés-kompatibilisek.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/12 Cáfolható az igazolással szavazás összeesküvés-elmélete
Már a választás napja előtt terjedni kezdtek az igazolással lakóhelyüktől távol szavazók miatti összeesküvés-elméletek. Miközben vasárnap este a választási műsorok az OVB tanácstalanságát közvetítették, egyre nyíltabban merültek fel a szavazás megkérdőjelezésével kapcsolatos találgatások, a helyzetre Sólyom László köztársasági elnök is reagált. Érdemes megnézni közelebbről is a következő napok egyik slágertémáját, néhány olyan választókerületet, ahol látványosan magas lehetett a nem helyi szavazók száma.
Szúrópróba-szerűen megnéztünk 4 kritikus szavazókört, ahol hosszan tartó sorok alakultak ki. A 4-ből csak 3 helyen szerepeltek jobban az EVK-átlagnál a fideszes jelöltek, de nem különösebben kiemelkedően. Szanyi Tibor körzetében viszonylag nagy az eltérés, de ez magyarázható azzal, hogy a nem XIII. kerületi szavazók között jóval nagyobb a Fidesz támogatottsága. Az érintett szegedi szavazókörben pedig a Jobbik és az LMP teljesített EVK-átlag felett, míg a Fidesz és az MSZP alatta. A XI. kerületi adatokat még nem ismerjük, a szavazatszámlálást mára halasztották.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/12 Az első forduló legfontosabb következményei
A nyilvánvaló eredmények mellett kiemelkedő siker a választás első fordulójának eredménye a Fidesz-KDNP és az LMP javára. A választóit kevesebb, mint egy év alatt megduplázó Jobbik nem tudott második lenni, az MSZP viszont megmenekült a harmadik helyezéstől. A kétharmad biztos elvesztéséhez a Fidesznek a második forduló 57 egyéni választókerületéből 13 helyen kellene vereséget szenvednie, ha csak 9 egyéniben veszít, még mindig minősített többséget szerez.
Az választások első fordulójának egyértelmű győztese a Fidesz, valamint az LMP, nyert, de nem lehet teljesen elégedett a Jobbik, vesztett, de van mivel vigasztalódnia az MSZP-nek, az abszolút vesztes pedig az MDF.
A Fidesz szinte minden célját elérte az első fordulóban: nagyon közel került a kétharmados parlamenti többség megszerzéséhez, 119 egyéni választókerületi mandátumot már az első fordulóban biztosított, és szinte mindenhol döntő fölénybe került a Jobbikkal szemben. A már elnyert egyéni mandátumok a 87 területi mandátummal együtt 206 mandátumot jelentenek, ami már most biztosítja a kényelmes abszolút többséget. Valószínűleg 57 kerületben lesz második forduló. 2 kivétellel mindenhol a Fidesz-KDNP jelöltje vezet. Ahhoz, hogy meglegyen a kétharmad, bármelyik 9 választókerületet elveszítheti, elég 48-at megnyerni. Annak függvényében, hogy mely kerületekről van szó, akár 10-11-12 egyénit is elveszíthet, még mindig meglehet az alkotmányozó többség. Ha már 13-at elveszít (bármelyik 13-ról is van szó), akkor viszont bizonyosan nem lesz meg a kétharmad. Az eredmények alapján a Fidesz legnagyobb feladata, hogy a második fordulóban is elvigye szavazóit a nyitva maradt 57 egyéni választókerületben. Az első forduló eredményei alapján tehát erősen valószínűnek tűnik, hogy kényelmesen meglesz a Fidesz kétharmados többsége. Az egyetlen fenyegetettséget a szavazóinak elkényelmesedése jelentheti: a már megszerzett győzelem tudatában kérdéses, hogy ugyanilyen aktivitást mutatnak majd a választók abban a bizonyos 57 kerületben. A Fidesz ezért bizonyosan intenzív helyi kampányt fog folytatni.
Az LMP több mint 7 százalékos eredménye vitathatatlan politikai siker, a párt a teljes ismeretlenségből lépett elő parlamenti szereplővé, sőt, Budapesten a harmadik legnagyobb párttá vált, közel 13 százalékos eredménnyel. Relatíve jól szerepelt a párt viszonylag kevés egyéni jelöltje.
A Jobbik az EP-választáshoz képest megduplázta szavazó számát, és csaknem egész Kelet-Magyarországon maga mögé utasította az MSZP-t. Így bár a számszerű eredmény siker, a Jobbik a túlságosan magasra tett első fordulós mérce miatt nem vált a választás meglepetésévé, ami nehezítheti első fordulós szavazóinak megtartását, újbóli mozgósítását.
Az MSZP közel 20 százalékos eredménye viszonylag jó eredménynek tűnik az előzetes közvélemény-kutatásokhoz képest, ám az mégsem mondható, hogy a szocialistáknak sokkal több szavazója maradt , mint azt gondolták volna. Bár az MSZP lesz az Országgyűlésben a legnagyobb ellenzéki párt, a kudarc így is egyértelmű: a szocialisták 1990 után a legrosszabb választási eredményüket produkálták.
Az MDF a 2010-es választás abszolút vesztese, a párt a 2009-es EP-választáson elért eredményénél rosszabbul szerepelt, ez pedig egy országgyűlési választáson alig több mint 2,5 százalékot jelentett. A két egykori nagy rendszerváltó párt, az MDF és a vele megállapodást kötött SZDSZ így egyszerre esett ki a parlamentből. A két párt megállapodásának egyértelmű kudarcát jelzi, hogy az MDF még Budapesten se volt képes átlépni az 5 százalékos bejutási küszöböt.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/09 Élő értékelés a választásról vasárnap a 79nap blogon is
Szabados Krisztián a tv2, Krekó Péter a Lánchíd Rádió választási műsorában elemzi az eredményeket.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/09 Kampányzáró: Az idő urai
Az egyébként teljesen haszontalan és politikaellenes kampánycsend beálltával véget ér a hivatalos választási kampány 79 napja. A visszafogottnak tartott kampányról végül kiderült, hogy nem lanyha volt, csak időzítése és ütemezése eltért a megszokottól.
A politika – sok egyéb mellett – képesség az idő alakítására, annak lehetősége és kihasználása, hogy valaki képes bánni a rendelkezésre álló idővel. A politika ideje nem állandó: hol túl kevés, hol pedig túl sok van belőle. Az elmúlt 79 nap a Fidesz számára túl sok volt, az MSZP-nek meg talán túl kevés. Az is lehet, hogy a Fidesz szempontjából éppen az utolsó két nap lesz végül a kampány leghosszabb szakasza: miután minden felmérés megelőlegezte a kétharmados többséget, következett az adatbázis-ügy, ami lavinaszerű átrendeződést ugyan aligha hoz, de nem egy szereplő van, akinél az 1-2 százalék is számít. Korántsem csak az esélyesebb LMP-ről vagy a rosszabbul álló MDF-ről van szó. Lehet, hogy ez a különbség az MSZP és a Jobbik közötti csatát is befolyásolja, aminek lehet jelentősége az új Országgyűlésben is. És persze a kétharmad.
Sokszor hallani, előkerült ebben a kampányban is: a választás az igazság pillanata. Egyetlen napon összesűrűsödik minden, ami az elmúló ciklust meghatározta, és meghatározóvá válik szinte minden, ami a kampányt jellemezte. De az igazság nem pillanat, és a politika sem zárható be abba az egy-két másodpercbe, amíg a két egymást keresztező vonal rákerül a szavazólapra. A választás nem lehet egyoldalúan a „politika pillanata”, különösen nem egy parlamentáris demokráciában, ahol az előtte és utána közötti kapcsolat jóval bonyolultabb annál, hogy az csupán újrakezdés vagy – a másik oldalról – pusztán folytatás. A lényeg éppen az, hogy a választás napján látszólag eldől minden, és mégsem dől el végleg, mert a változás már előre várható, elvárt és kilátásba helyezett. A politika mindig más.
Éppen azért, mert az első fordulóban a legtöbb fontos kérdés eldől, de a választás mégsem ér még véget (aligha valószínű, hogy minden egyéniben végeredmény születne vasárnap), a következő két hét az elemzésé, a magyarázaté lesz. A pártok részéről is. De nem a kimerevített pillanat az igazán érdekes, hanem, hogy mihez kezdenek azután a döntés néhány másodpercével a politikusok, hogyan nyújtják el azt, amit pillanatnak hiszünk, vagy rajta gyorsan túllépve, rövidítik éppen le.
Lehetséges a választás eredményeit a dolgok állásának puszta felméréseként és a közvéleményben ennek tükröződéseként értelmezni, de Kari Palonen finn politikatudós szerint ez a puszta magyarázat pontosan azt véti el, ami miatt egyáltalán választásokat tartanak.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
10/04/09 Néhány érdekes adat
Összegyűjtöttünk néhány fontos és/vagy érdekes adatot, amelyekre érdemes lesz visszatérni vasárnap este.
Első táblázatunkban azok az egyéni választókerületek szerepelnek, ahol az európai parlamenti választáson a Fidesz 51% alatt teljesített ÉS a Jobbik megelőzte az MSZP-t. (Az EVK-k sorrendje a Jobbik-MSZP különbség szerint.)
Összesen 64 olyan EVK van, ahol a Jobbik az MSZP előtt végzett; azért emeltük ki mégis ezeket, mert ezekben várható második forduló, hiszen a Fidesz nem vagy alig lépte át az 50%-ot. Az MSZP számára ezekben a kerületben merülhet fel az a dilemma, hogy esélytelen jelöltjeiket léptessék-e vissza a Fidesz javára, nem is annyira a mandátumszerzést, mint inkább a következő Országgyűlés politikai pozícióit befolyásolva.
.jpg)
A következő táblázatban ugyanezeknek az egyéni választókerületeknek 2010-es jelöltjei szerepelnek EVK-k szerinti sorrendben.
.jpg)
Vannak választókerületek, ahol a független jelölteknek nagyobb figyelem juthat vasárnap este 7 órától:
Nehezen kalkulálható, hogyan befolyásolja az edelényi mandátum sorsát, hogy a Roma Polgári Egyesület képviseletében Horváth Aladár mellett a cigányellenes és antiszemita kijelentéseiről ismertté vált, a Fidesz színeiben polgármesterré választott Molnár Oszkár is indul függetlenként.
.jpg)
Lentiben az Orbán-kormány volt közlekedési minisztere indul a Fidesz jelöltjével szemben, Debrecen egyik választókerületében pedig a ScienNet, átmenetileg mentelmi jogot kapott vezetője is jelölt.
.jpg)
Összefoglaló a választási részvétel területi eloszlásáról:
A részvétel napközbeni alakulása:
RSS értesítő