HTML

10/02/12 Légüres térben rekedhet az MDF

Komoly ellentmondás feszíti az MDF 2010-es választási kampányát. Miközben Bokros Lajost igyekeznek Orbán Viktor egyetlen valódi kihívójaként beállítani, az őt indító párt létezése éppúgy kérdéses, mint a korábbi kampányokban és az elmúlt négy évben. Az MDF kampányát egyértelműen az elmúlt ciklusból mára összesűrűsödött kudarcok és megoldatlan problémák befolyásolják. Az MDF által 2006-ban megcélzott szavazói réteg mára jelentős részben politikai képviselet nélkül maradt, ám a párt képtelen volt stabil támogatói bázist építeni remélt szavazóiból. Annak ellenére, hogy a Fidesz lendületesen igyekszik középre, a politikai centrum a valószínűsíthető kormánypárttól függetlenül, sőt, azzal szemben is létezik, az MDF azonban mégsem tudta tartalommal megtölteni ezt a pozíciót. Mire az MDF eljutott oda, ahová 2002 után indult, részben külső, részben belső okokból szinte cselekvőképtelenné vált.
 
A végig nem vitt pártépítés, valamint annak következtében, hogy ezen a választáson az MDF valójában minden más politikai erőnek ellenfelévé vált, 2010-ben rendkívüli módon megnehezült az indulás feltételeinek megteremtése, így az ajánlószelvények összegyűjtése.
 
Az SZDSZ-szel kötött megállapodás esetleg választ adhat az infrastrukturális problémákra (bár ez sem biztos), és kikapcsol a versenyből egy a zavaró tényezőt: az SZDSZ önállóan nem indul a választáson, ami az MDF szempontjából csökkenti annak kockázatát, hogy párezer szavazattal maradjanak el az ötszázalékos küszöbtől. Az MDF és az SZDSZ közötti együttműködésnek ugyanakkor jelenleg nincs a szavazók számára láthatóvá tett értelme, így Bokros Lajos miniszterelnök-jelöltsége mögötti helyzet inkább kaotikus, mint a potenciális szavazótábort és a pártot lelkesítő. Ez pedig legalább annyira befolyásolhatja az ajánlószelvény-gyűjtést, mint a szervezet rossz állapota, esetleg hiánya.
 
Míg a kampány kezdeti szakaszában az MDF-re irányuló kiemelt figyelem nyilvánvalóan segítette a pártot, a második szakaszra, az ajánlószelvény-gyűjtés idejére nem sikerült lendületet venni: az MDF nincs jelen a köztereken, fizetett hirdetési felületeken, reménybeli szavazóinak egy jelentős része valószínűleg azt sem tudja, végül indul-e a párt.
 
Ennek ellensúlyozására alkalmas lehet a miniszterelnök-jelölt intenzív szerepeltetése, így az Orbán-évértékelőre válaszoló Bokros-beszéd (amelyet persze sokkal visszafogottabb médiabeli feldolgozás követ, mint a Fidesz miniszterelnök-jelöltjét). Miközben a volt pénzügyminiszter jelölését már az EP-választás előtt is racionálisnak tartották a véleményvezérek (ha nem is mind értettek egyet vele), Bokros Lajos imázsa azóta – kampánynyitó beszéde alapján – nem bővült, és a gazdasági kérdések agyonnyomnak minden más politikai tartalmat az MDF körül (leszámítva a helyi szervezetek ellenállásával, megszűnésével, régi tagok kilépésével kapcsolatos híreket).
 
Pedig ez a kampány csak látszólag szól a gazdaságról. Amiről igazán szó van, és amivel a Fidesz igazán meghatározza a kampány kereteit, az röviden rendteremtésként foglalható össze, de nem pusztán a szó rendpárti értelmében, hanem az ország „működésére”, „beindítására” vonatkozóan. A gazdasági válság, a korrupciós ügyek ennek a főtémának alárendeltjei. Persze, az MDF törekedhet arra, hogy saját kereteket és tematikát adjon a kampánynak, de éppen az évértékelő-kampánynyitóból látható, hogy az MDF-nek hatalmas szüksége van a Fideszre, mert ha rá nem tud reagálni, akkor nem figyel rá elegendő csalódott MSZP-s és volt SZDSZ-es szavazó. De ha Bokros Lajos nem politizál, a párt nem beszél másról is, mint a gazdaság, pontosabban nem csomagolja azt be univerzálisabb politikai tartalomba, akkor Bokros „konkrétumai” egyszerűen elsiklanak Orbán „semmitmondásai” mellett.
 
Bokros Lajos imázsa a rendszerváltás utáni magyar politika egyik legnagyobb közhelyére, közhelyszerű elvárására épül: politikusok helyett jöjjenek végre a szakértők! Ez a választói elvárások és a háttérben futó gazdasági válság miatt eddig előnyt jelent az MDF-nek, de a kampányban egyre inkább látszanak a hátulütői. Bokros Lajos túl keveset politizál, és túl sokat számol. Amellett persze, hogy utóbbi is vastagon politizálást jelent (államkoncepciót, szociális, oktatási, egészségügyi, stb. rendszerre vonatkozó koncepciókat). AZ MDF büszke kapitalista szeretne lenni, de a kapitalizmust közgazdaságtanra redukálja, puszta racionalitássá fokozza le – nem törődve a politika mozgósító hatásával.
 

A legnagyobb veszély ma az MDF-re pedig éppen az, hogy a féloldalas politikát az újdonsült szövetséges SZDSZ (múltjával, egykori és mai ügyeivel, akkor is, ha a budapesti megállapodás borul) tölti meg a szavazók számára is látható negatív tartalommal – keresztbevágva mindenféle új, stabilizált centrumra irányuló törekvést. 

 

gyulai.attila

RSS értesítő

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://79nap.blog.hu/api/trackback/id/tr311751331

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Pampanilla 2010.02.13. 00:29:05

Nem igazán értem a szerzőt: Bokros eredendően az SzDSz gazdaságpolitikájának, reform-elképzeléseinek egyik képviselője volt. Mennyivel tisztább a múltja az MDF-nek, mint az SzDSz-nek? Bizony erősen be kell fognom az orromat, ha rájuk szavaznék abban a meggyőződésben, hogy a többi párt náluk jóval orrfacsaróbb.


süti beállítások módosítása