Az egyébként teljesen haszontalan és politikaellenes kampánycsend beálltával véget ér a hivatalos választási kampány 79 napja. A visszafogottnak tartott kampányról végül kiderült, hogy nem lanyha volt, csak időzítése és ütemezése eltért a megszokottól.
A politika – sok egyéb mellett – képesség az idő alakítására, annak lehetősége és kihasználása, hogy valaki képes bánni a rendelkezésre álló idővel. A politika ideje nem állandó: hol túl kevés, hol pedig túl sok van belőle. Az elmúlt 79 nap a Fidesz számára túl sok volt, az MSZP-nek meg talán túl kevés. Az is lehet, hogy a Fidesz szempontjából éppen az utolsó két nap lesz végül a kampány leghosszabb szakasza: miután minden felmérés megelőlegezte a kétharmados többséget, következett az adatbázis-ügy, ami lavinaszerű átrendeződést ugyan aligha hoz, de nem egy szereplő van, akinél az 1-2 százalék is számít. Korántsem csak az esélyesebb LMP-ről vagy a rosszabbul álló MDF-ről van szó. Lehet, hogy ez a különbség az MSZP és a Jobbik közötti csatát is befolyásolja, aminek lehet jelentősége az új Országgyűlésben is. És persze a kétharmad.
Sokszor hallani, előkerült ebben a kampányban is: a választás az igazság pillanata. Egyetlen napon összesűrűsödik minden, ami az elmúló ciklust meghatározta, és meghatározóvá válik szinte minden, ami a kampányt jellemezte. De az igazság nem pillanat, és a politika sem zárható be abba az egy-két másodpercbe, amíg a két egymást keresztező vonal rákerül a szavazólapra. A választás nem lehet egyoldalúan a „politika pillanata”, különösen nem egy parlamentáris demokráciában, ahol az előtte és utána közötti kapcsolat jóval bonyolultabb annál, hogy az csupán újrakezdés vagy – a másik oldalról – pusztán folytatás. A lényeg éppen az, hogy a választás napján látszólag eldől minden, és mégsem dől el végleg, mert a változás már előre várható, elvárt és kilátásba helyezett. A politika mindig más.
Éppen azért, mert az első fordulóban a legtöbb fontos kérdés eldől, de a választás mégsem ér még véget (aligha valószínű, hogy minden egyéniben végeredmény születne vasárnap), a következő két hét az elemzésé, a magyarázaté lesz. A pártok részéről is. De nem a kimerevített pillanat az igazán érdekes, hanem, hogy mihez kezdenek azután a döntés néhány másodpercével a politikusok, hogyan nyújtják el azt, amit pillanatnak hiszünk, vagy rajta gyorsan túllépve, rövidítik éppen le.
Lehetséges a választás eredményeit a dolgok állásának puszta felméréseként és a közvéleményben ennek tükröződéseként értelmezni, de Kari Palonen finn politikatudós szerint ez a puszta magyarázat pontosan azt véti el, ami miatt egyáltalán választásokat tartanak.
RSS értesítő
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.