Ami a részvételt illeti, kis híján sikerült negatív rekordot dönteni: a nem végleges 46,61%-os adat már biztosan magasabb, mint az 1990-es 45,54 százalékos második fordulós részvételi arány. Az alacsony részvétel – amellett, hogy a választók többsége tétnélkülinek érezte a második fordulót – az elmúlt két hét lanyha kampányára is visszavezethető. Látványos kampányt csak a Fidesz folytatott a kérdésesnek tűnő választókerületekben, az MSZP esetében a két forduló közötti időszak viszont inkább a párton belüli pozícióharcról, a kármentésről, és egyben az új ellenzéki pozíció alapjainak meghatározásáról szólt. A Jobbik esetében az volt az érdekes, hogy miközben óriási sikert, több mint 855 ezer szavazatot értek el az első fordulóban, a saját magukkal szemben megfogalmazott eltúlzott várakozások miatt szinte kudarcként kommunikálták a választási eredményt, ez pedig visszavetette a párt kampányát a két forduló között.

 

 

 

A legérdekesebb kerület az edelényi volt. A részvétel itt is csökkent, de az országos átlagnál jóval kisebb mértékben: 63,28-ról 54,06%-ra esett csak vissza. 98,75%-os feldolgozottság mellett már látszik, hogy minden jelölt támogatói között voltak, akik otthon maradtak, de mivel Daher Pierre és Gúr Nándor az első fordulóhoz hasonló szavazatarányt produkált, a Jobbik szavazóinak többsége jól láthatóan átszavazott Molnár Oszkárra. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szanyi Tibor körzete az egyetlen, amely valószínűleg a következő napokra is tartogat izgalmat. 95,34%-os feldolgozottság mellett 525 szavazattal vezet, de ez valószínűleg minimálisra olvad, ha megtudjuk, mi történt a hírhedt 48-as szavazókörben, ahol többek között az igazolással szavazók szavazhattak (az első fordulóban itt 492 szavazattal kapott ki Szanyi). Valószínűleg döntetlen közeli lesz az eredmény holnap reggelre, így a külföldi szavazatok csütörtöki bekeverése után megszámolásra kerülő 45-ös szavazókörön múlhat a mandátum sorsa. Mindez azonban nem befolyásolja a Fidesz 263-os összmandátumszámát. Ha ugyanis végül Szalay Péteré lenne az újlipótvárosi mandátum, eggyel kevesebb képviselői helyet nyerne a Fidesz országos listáról. A bonyolult választási rendszer fintora, hogy ebben az esetben nem az MSZP, hanem a Jobbik nyerne eggyel több kompenzációs mandátumot. A XIII. kerületi harc tehát az MSZP és a Jobbik közötti erőviszonyokat billentheti meg, a végeredmény vagy 59-47, vagy 58-48 lesz a szocialisták javára. (Fontos, hogy ez a jelenlegi 98,1%-os feldolgozottság mellett áll így.)

 

A négy fővárosi kerületben, ahol az MSZP visszalépett az LMP javára, körülbelül 60-40 arányú Fidesz-győzelem született. Ahogy az várható volt, az MSZP szavazói bár viszonylag fegyelmezetten szavaztak át az LMP-s jelöltre, azok nem kerülhettek a győzelem közelébe.

 

Az első fordulóban eldőlt választókerületek közül 45-ben előzte meg a Jobbik jelöltje az MSZP-ét, és további 17 körzetben várta a második fordulót az MSZP jelöltjét megelőzve. Ebből 12-ben meg is őrizte előnyét. Edelényben visszaléptették jelöltjüket, ez Molnár Oszkárnak győzelmet hozott, további 4 helyen pedig visszacsúsztak a harmadik helyre (Kazincbarcika, Szolnok 3., Kunszentmárton, Nyíregyháza 2. – ez utóbbi még változhat). Három kerület volt egyébként, ahol a Jobbik jelöltje kevesebb mint 10 százalékponttal volt lemaradva a Fideszé mögött, ebben a három egyéni győzelemben reménykedtek. Kazincbarcikán a harmadik helyre estek vissza, Ózdon 48-33-ra, Tiszavasvárin 50-37-re vesztettek a Fidesz ellen (az MSZP-s jelöltek jócskán lemaradtak).

 

 

A Fidesz kétharmados többsége ellenére az eddiginél sokszínűbbé, esetenként kiszámíthatatlanabbá válhat a parlamenti politizálás. A Fidesz domináns helyzete mellett ugyanis három önálló utat járó, egymással szemben is politizáló ellenzéki párt foglal majd helyet a parlamentben. Az MSZP elnökének lemondásával a nyilvánosság számára is megkezdődik a szocialista párt, illetve a vezető szocialisták helykeresése. Az MSZP újraszervezése nagyobb terepet biztosít a másik két ellenzéki párt, a Jobbik és az LMP számára, hogy számszerű hátrányuk ellenére a kormány látványosabb ellenfelei legyenek. Ezt csak erősíti, hogy új szereplőkről van szó, akiknek politikájával kapcsolatban nagyobb is lehet az érdeklődés, miközben az MSZP hosszú és vitás újjáépítésbe kezd. A folyamatot kihívóként befolyásolják a párton belülről induló kezdeményezések, parlamenten kívüli új baloldali törekvések, az Országgyűlésben pedig elsősorban az LMP, de akár a Jobbik is. A pártrendszer átalakulása nem ért véget a választással. Több törésvonal is megahatározó lehet majd az új Országgyűlésben egyrészt a pártok között, másrészt a pártokon belül:

 

1. A kormányzó Fidesz legkeményebb ellenfele a Jobbik lehet, ebből következően a Fidesz is mindent el fog követni, hogy gyengítse a Jobbikot.

2.Az MSZP-nek az LMP lehet legfőbb riválisa a baloldal képviseletéért.

3.Látványos konfliktus alakulhat ki a fiatalokat becsatornázó és az elitellenességet nagyon eltérő módon megjelenítő LMP és Jobbik között.

4.Főként hosszabb távon érdekellentétek alakulhatnak ki egy-egy döntés kapcsán a Fidesz hatalmas frakcióján belül

5.Az MSZP frakcióján belül már rövid távon is konfliktus alakulhat ki a párt vezetéséért Gyurcsány Ferenc hívei és a régi pártvezetés emberei között, amely a szocialisták ellenzéki stratégiáját is meghatározza majd.

 

A Fidesz kormányzásának első időszakát a választók egy részére jellemző csodavárás és az szűk költségvetési és gazdaságpolitikai mozgástér között feszülő ellentét határozza majd meg. Hogy ezt az ellentétet feloldja, a Fidesz gyors és látványos intézkedésekkel igyekszik majd politikai cselekvést felmutatni. Ezt segítheti, hogy kétharmados parlamenti többségének birtokában a Fidesznek a tágabb értelemben vett politikai mozgástere meglehetősen széles lesz. A Fidesz-kormány csúcsminisztériumok létrehozásával, állami intézmények összevonásával minden bizonnyal kevesebb tárcával működik majd, mint az előző kormány. A párt ezzel azt üzeni majd, hogy csökkenti a bürokráciát és takarékosabbá teszi az államigazgatást. Mindezzel összefüggésben az közigazgatási eljárások egyszerűsítése, illetve dereguláció is várható. 

 

Amint az várható volt, Orbán Viktor a kétharmados többség birtokában korszakváltást hirdetett, de ennél hangsúlyosabb az a kontraszt, amit az előző négy évhez képest láttatott saját kormányzásával kapcsolatban. Minden kormányzati javaslat lényege a szövetségesek megtalálása, illetve felmutatása lesz, ennek formai és tartalmi eszközeinek kialakításáról fog leginkább szólni a következő időszak. A kormányzat újraszervezése, a „forradalmi” változások teszik majd lehetővé, hogy a szűk gazdasági mozgástér ellenére a szavazók számára gyökeres változásokat mutasson fel a Fidesz. A választásokon győztes párt számára ugyanakkor mindvégig komolyan veendő feladatot jelent az is, hogy a 263 országgyűlési képviselője közötti – korántsem automatikus – egységet fenntartsa. 

 

Kétharmados többség birtokában a Fidesz ígérete szerint csökkenteni fogja az önkormányzati képviselők számát, valamint átalakíthatja a fővárosi önkormányzati rendszert, esetleg felmerülhet az önkormányzati választások előrehozatala is. Ugyanakkor az alkotmányos berendezkedés időigényes és bizonytalanságot keltő felforgatása aligha lenne racionális lépés a párt részéről, hiszen éppen a fennálló keretek megerősítése, egyes intézmények kormány alá rendelése, valamint más intézmények kormányközeli személyekkel való feltöltése révén maximalizálhatja leginkább a hatalmát. 

 

A kormányzás első időszakában biztosan fontos szerep jut majd a visszamutogatásnak és az elszámoltatásnak. A Fidesz a költségvetés helyzetét feltáró bizottsága révén igyekszik majd elmagyarázni választóinak, hogy miért nem lehet azonnali jóléti intézkedéseket bevezetni. Eközben pedig az IMF-fel és az Európai Unióval új megállapodásra kíván jutni annak érdekében, hogy pénzügyi mozgásterét bővíteni tudja. Ezt követően az új kormány várhatóan egy hosszú távú, kiszámíthatóságot ígérő gazdaságpolitikai, adócsökkentési tervet igyekszik letenni az asztalra. Mindezeken kívül biztosan jelentős szerep juthat még a közbiztonság látványos növelése érdekében a rendőrség megerősítésének, valamint a szélsőségesek elleni fellépésnek. A Fidesz ugyanakkor kormányzati pozícióból nehezen fogja tudni felvenni a versenyt az elszámoltatás, a nemzetpolitika és a közbiztonság témájában a Jobbik radikális retorikájával.