Furcsa véget ért az első forduló előtti vitáról szóló többhetes huzakodás. Az MDF és Bokros Lajos számára a rosszul elsült kampány végén nem igazán maradt más ügy, mint kikövetelni a választási vitát vagy ennek elmaradása esetén minden ellenfélre rásütni, nem mernek szembeszállni „szikrázóan logikus” programjával.
Ahogy közeledett a kampány vége, az LMP számára is egyre fontosabbá vált, hogy felmutassa, kompetens induló a 2010-es választáson, és ezt rögtön azzal nyomatékosították, hogy a lehető legtöbb helyen elmondták, milyen terjedelmes programot alkottak, hátha a mennyiség egyben a minőséget is bizonyítja.
Végül Bokros Lajos vitát rendezett, ahová csak az LMP ment el, gazdasági szakpolitikusával képviseltetve magát. Scheiring Gábor és Bokros Lajos vitája helyett azonban csak a vitáról szóló szópárbaj jött létre, és ezzel az MDF nem tudta felhasználni az LMP-t arra, hogy bizonyítsa, tényleg a programok vitában való ütköztetése a legfontosabb számára ebben a kampányban.
Bokros számára ugyan mindenképpen lettek volna kockázatai a vitának. Ahogy a Kampány van blog is írja, ő az, aki keveset nyerhet, de sokat veszíthet. Ha saját maga teszi magasra a lécet, akkor a meglepetés és szavazatokban mérhető siker nem az, ha jól teljesít, érdekes csak a – bármilyen apró – kudarc vagy az ellenfelek vártnál jobb szereplése lehet. De a problémát végül nem ez okozta, hanem az, hogy az, aki meghirdette a vitát, végül a vitázni nem akaró fél pozíciójába kerülhet.
Lehet, hogy a mai akció kimenetele a szavazók egy része számára azt igazolja, az LMP "nem merte" listavezetőjét elküldeni Bokros Lajos elé. Az LMP nyilvánvalóan vitázhatott volna úgy az MDF-fel, hogy közösen az MSZP elbizonytalanodott egykori szavazóit elérhessék, ráadásul élesen meg is különböztessék magukat egymástól („kommunisták” vs. „neoliberálisok”). De ennél valószínűbb, hogy a vitából kialakított kampányzáró végül semmilyen nyereséget nem hoz az MDF-nek, az LMP közbelépése után a visszhang pedig inkább negatív.
RSS értesítő
