HTML

10/03/17 Az ünnep nem vész el csak átalakul

 A nemzeti ünnepek kiemelkedő pillanatok egy nemzet életében: emlékezeti eszközök, összekötik a múltat a jelennel és a jövővel, növelik a közösség szolidaritását, felfrissítik és formálják a társadalom működéséről kialakult képünket. Az idők folyamán azonban nem maradnak változatlanok, jelentésük az éppen aktuális társadalmi-politikai helyzet függvényében módosul. Március 15. választások előtt, kampányeseményként, mint egy edény, több-kevesebb sikerrel bármilyen tartalommal megtölthető.

 
A nemzeti ünnepek szimbolikus cselekvések, rítusok, amelyek szimbolikussága abban rejlik, hogy nem a racionális világra irányulnak, hanem érzelmi töltetükkel és szimbólumaikkal a közösség belső viszonyait teremtik újjá. Legfontosabb funkciójuk a változás elbeszélése, a közösség átsegítése a változás okozta traumán. A közösség oldaláról a rítusok azért töltenek be fontos szerepet, mert a fennálló káoszból rendet teremtenek, azonosulási lehetőséget jelentenek a közösséggel, a társadalmi viszonyokról egyértelmű narratívát kínálnak. A rítusokra azonban sokkal nagyobb szüksége van a pártoknak, ugyanis mindig legitimitást biztosítanak bizonyos személyeknek, világnézeteknek. A rítusok a kontroll fontos formái, meghatározott interpretációt nyújtanak a közösség életét meghatározó eseményekről, meghatározzák a cselekvések formáját és a követendő értékeket. Ezek együtt lehetővé teszik a közösség narratíváinak uralását, így a közösség egyik tagja sem csúszik ki a rítust irányítók kezéből. 
 
A rítusokra mind a közösségnek, mind a hatalmi csoportoknak főleg válsághelyzetekben van szükségük. A jelen helyzetet pedig minden politikai erő válságként kezeli, a választásokkal egy új világ eljövetelét hirdetik. Ez azonban a narratíva megszakadását jelenti, a rítusok, most konkrétan március 15-e pedig tökéletes alkalmat adnak egy új elbeszélés létrehozására, a szolidaritás megerősítésére, és az eltérő narratívák kiszorítására. 
 
Március 15. egyrészt kitűnő példája a rítusoknak, másrészt ki is emelkedik a nemzeti ünnepek közül. Az elmúlt idők során ugyanis olyan jelentésekkel telítődött, amelyek kevéssé kapcsolódnak az eredeti tartalomhoz. A konkrét tartalommal, magával a forradalommal mint eszközzel szemben a politikai pártok nehezen foglalnak állást. Egy demokratikus párt részéről mind a harc, mind pedig a forradalom csak szimbolikus szinten támogatható, ezt mutatja a Fidesz ügyetlenkedése is ezekkel a kifejezésekkel. Az MSZP, a Fidesz és a Jobbik közül radikalizmusa, elitellenessége és lendületessége miatt leginkább az utóbbi tudta kihasználni a szabadságharc nyújtotta jelentéseket. Azonban mivel az esemény mára teljesen eloldódott történelmi kontextusától, az MSZP és a Fidesz számára sem jelentett különösebb gondot, hogy tetszőleges tartalmat erőltessenek március 15-e kulisszái közé. 
 
Idén március 15-én a pártok ünnepi beszéd helyett kampánybeszédeket mondtak, Petőfi és a forradalom említése minimálisra csökkent, funkciója csak abban volt, hogy az aktuális társadalmi-politikai helyzettel merész párhuzamot vonva a jelen állapotok súlyosságát és saját szerepüket hangsúlyozzák. A megosztottság ellenére az üzenetek mondanivalója ugyanaz volt: jövőt választunk, lezárunk egy fejezetet és ebben egyedül az adott párt az egyetlen lehetséges út.
 
Az MSZP megemlékezésében a kampányesemény jelleg dominált, Mesterházy Attila mögött nem kokárdák, hanem MSZP és Mesterházy feliratú táblák tömege volt látható. A szónokok elrugaszkodva és megkerülve a szabadságharc és forradalom tematikát – amely számukra kevésé kedvező – egy befogadó és sokszínű nemzet képét vetítették vissza és előre. A múltba képzelt aranykor sem ’48-ra vonatkozott, hanem a miniszterelnök-jelölt szerint annak egyenes következményére, a kiegyezésre. A gond nélkül egy fejlődési vonalba állított események Mesterházy szerint azért következtek be, mert akkor még mindenki egységesen a haladást akarta. Mesterházy beszédében az egységes nemzet képét továbbvitte –kihasználva a nemzeti ünnep nyújtotta kereteket- és kijelentette, hogy valójában a nemzet érdeke fontos, nem a pártszimpátia. Az MSZP visszakövetelte magának az ünneplés jogát, habár a ’48-as tematika megkerülése, illetve a szabadságharc egy multikulturális, befogadó közösséget teremtő eseménnyé való átlényegítése megkérdőjelezi, hogy mit is akart az MSZP ünnepelni. Ebben az elbeszélésben ugyanis nem a már elhasznált költő és szabadságharcos Petőfi a hős, hanem Mesterházy Attila, aki vidékiként eljuthatott Budapestre tanulni, majd külföldre, most pedig a nemzeti egységért küzd.
 
A Jobbik ennél valamivel jobban kihasználta március 15-ét (Morvai Krisztina átértelmezett 12 pontja, a Nemzeti dal mellett A nép nevében című vers), hiszen mentalitásukhoz illik a forradalmi indulat és a radikális változtatás. Ők az MSZP ’48-as értelmezésébe nehezen férnének bele, kevéssé illik rájuk a befogadás, a kirekesztettség elleni harc. A beszédek talán csak a vártnál radikálisabb hangvételükkel okoztak meglepetést, de a nagygyűlés inkább vizualitásában volt érdekes. A gyűlésen felvonultatott nemzeti szimbólumok (árpádsávos, magyar és jobbikos zászlók, kokárdák, katonai jelmezek zavaros keveréke) jól bemutatják a nemzetfogalom képlékenységét. A Jobbik szimpatizánsai esetében azonban nem kell ünnepnek lennie ahhoz, hogy a nemzeti identitás ennyire látványosan előtűnjön. Számukra szakrálisabb jelentése van a nemzeti jelképeknek. Annak ellenére azonban, hogy a szabadságharc leginkább a Jobbikhoz illik, a ’48-as tematika itt sem került elő hangsúlyosan. A Jobbik számára ugyanis sokkal inkább Trianon az identitáskonstruáló esemény, amelynek felidézéséhez bármilyen alkalom – most éppen március 15-e- alkalmas. 
 
A Fidesz is megpróbálta kihasználni március 15-ét: ünnepi megemlékezését kampánynyitónak szánták, azonban a két esemény annyira összemosódott, hogy igazán egyik sem töltötte be funkcióját. Inkább a kampányesemény jelleget erősíti az az érdekes, erőltetett és inkább elhibázott fordulat, hogy nemcsak az ünnep jelentése, hanem még a dátuma is megváltozott, amely egy szerencsés egybeesésnek köszönhető. Kósa Lajos szerint Magyarország április 11-én vívta ki szabadságát, Orbán Viktor szerint pedig április 11-én ismét forradalom lesz. Kósa megjegyezte azt is, hogy április 11-ét soha nem lehetett kitörölni az emberek emlékezetéből, mindegy, hogy a szabadságharc elbukott, az a lényeg, hogy április 11-én győztünk. Az áprilisi törvények kihirdetésének napja persze sosem játszott akkora szerepet a nemzeti emlékezetben, mint március 15. 
 
Orbán Viktor beszédében „április 11. már a XXI. századi magyarok forradalma”. „Egy nagyarányú, megkérdőjelezhetetlen, elsöprő választási győzelem, amely összefogja sokmillió ember akaratát, mely egyesíti a nemzetet, még egy forradalomnál is több.” Tehát április 11. már nemcsak március 15-tel egyenértékű, annál sokkal több lesz, az egész közösséget egyesítő rítus, szinte már maga is nemzeti ünneppé lényegül. Ebből is látszik a forradalom fogalmával való ügyetlenkedés, március 15. az áprilisi törvények és a közelgő országgyűlési választások furcsa kevercse. 
 
A közös nemzeti narratíva és a kampánybeszéd egy bizonyos csoportra szabott hangneme között azonban nehéz lavírozni, ez a két, egységet felvillantó pártnak, az MSZP és a Fidesz politikusainak sem sikerült. Az ellenséget segítő választók elhatárolása, megbélyegzése és az olyan ország olyan képe, ahol Navracsics Tibor szerint mindenki megtalálja a számítását, a Mesterházy által megszüntetni kívánt kirekesztettség vagy az Orbán Viktor által emlegetett milliókat egyesítő, forradalomnál több választás ellentmondanak egymásnak. Ehhez jönnek még március 15-e túláltalánosított, már szinte értelmezhetetlen jelentései, „a kommunizmus fertőzésében szenvedő nemzet”, a megtagadott határon túli magyarok, Trianon, a sokszínű ’48. A nemzeti ünnep és a kampányesemények összemosása tehát nem volt szerencsés, ugyanis így egy igen nehezen értelmezhető, zavaros szimbolikus tér jött létre, amelyben maguk a teret felügyelők is elvesztek.  
 
 
csilla::urban

RSS értesítő

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://79nap.blog.hu/api/trackback/id/tr11846490

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


süti beállítások módosítása