Miközben egyetértően minősíti visszafogottnak a választási kampányt, a párt születésnapi rendezvényén is arról beszél, hogy minden választást el lehet veszíteni, a Fidesz pedig több mint forradalom. De aligha gondolják lanyhának a kampányt a szocialisták, akik számára a tét – jelenlegi szervezeti-politikai formájukat tekintve – egyre inkább a túlélés és megmaradás. Ennek megfelelően az MSZP-kampány végletes eszközökkel is dolgozik, amire jó példa legutóbbi filmjük, amelyben a következő Orbán-kormány "mögött" vonuló gárdisták láthatóak.

 

Hasonló okokból nem tekintheti lanyhának a kampányt az MDF sem, amely ugyancsak a túlélésért küzd, a szocialistákhoz képest a különbség legfeljebb annyi, hogy ők napok óta erről is beszélnek a választóknak. Legújabb adománygyűjtő kezdeményezése alapján az LMP is túlélő-kampányt folytat, hogy a „kiürült kassza” ellenére láthatóvá váljanak a létfontosságú utolsó héten. Így pedig az MDF és az LMP is a leküzdendő akadályokból igyekszik kikövezni az Országgyűlésig vezető utat, noha a hasonló eszközök korántsem biztos, hogy hasonló eredményeket is jelentenek.

 

A Jobbik kampánya ugyanakkor valóban gyengült, de ez nyilvánvalóan nem stratégiai döntés részükről. Ma a Jobbik ugyanazzal a helyzettel szembesül, mint a legutóbbi időkig az MDF a kizárások, kilépések és listaállítási nehézségek kapcsán: nem tud a szavazókról és a szavazókhoz beszélni, mert a rendelkezésre álló médiafelületet nem az általa közölt, hanem a róla szóló hírek foglalják el. Éppen ezért viszont a Jobbik szinte rákényszerül arra, hogy még hangosabban, még durvábban szólaljon meg, a március 15-i rendezvény hangulata meghatározóvá is válhat, üzeneteik talán már csak így győzhetik le a feltámadt akadályokat. 

 

Kérdés tehát, hogy mi hiányzik a kampányból? Hiányzik-e egyáltalán valami, vagy a visszafogottság egyszerűen egy közhellyé vált kampányszlogen? Az eddigi kampányokban a választók megszokhatták, hogy a tetőpont valahol a viták idején jön létre, az utolsó nagy erőfeszítések és rákészülések a listavezetők/miniszterelnök-jelöltek személyes összecsapása körül alakulnak ki. De vita nincs, és ez az egyik oka annak, hogy „lanyha a kampány”, legalábbis, hogy kialakulhatott a közvélekedés a küzdelem visszafogottságról. 

 

Megváltozott persze a negatív kampány értékelése is. A hosszú hónapok óta tartó korrupciós ügyek miatt az MSZP-vel szemben nincs szükség olyan imázsrombolásra, ami különösebben árulkodó lenne arról, hogy éppen kampány van. Pontosabban nem az MSZP-vel kapcsolatban van szükség erre, a Fidesz szempontjából a Jobbik irányában azonban igen. Az MSZP is kénytelen óvatosan bánni a lejárató eszközökkel, mert nagyon könnyen visszaüthet minden kirobbantott botrány, minden olyan támadás, amiről csak feltételezhető, hogy a szocialistáknak áll érdekükben. 

 

A helyzet azonban mindezzel ellentétben sokkal inkább az, hogy idén senkinek nem érdeke arról beszélni, hogy durva a választási kampány, az ezzel kapcsolatos kölcsönös vádaskodások meglehetősen ritkák és elszórtak. Pedig a Fidesz is azzal kezdte néhány hónappal ezelőtt, hogy a szerintük a szocialisták minden idők legmocskosabb kampányára készülnek, de ha a pártok nem erről beszélnek, és erről már nem beszélnek akkor a nyilvánosságban is inkább az ellentétes üzenet válik uralkodóvá. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy az utolsó napok és órák mozgósító eszközei a nyilvánosság előtt alig jelennek majd meg, mert ha ezek jól működnek, csak azokhoz a választókhoz jutnak majd el, akik az adatbázisokban szerepelnek, akiknek nem a pártpreferenciáját kell befolyásolni, hanem a szavazási hajlandóságát.