Már most tudható, hogy a Jobbik számára alapvetően kedvező lesz a politikai környezet. Míg ugyanis a Fidesz kormányzati pozícióban meglehetősen szűk, addig a Jobbik ellenzéki szerepben viszonylag tág politikai mozgástérrel rendelkezik majd – főként, hogy a jelenlegi felmérések szerint esélyes akár második legnagyobb párt cím megszerzésére is. Legalább a tavalyi EP-választás óta világos, hogy Jobbiknak lehetősége van egy nagyobb, a szélsőjobboldalon jóval túlnyúló tábor megszólítására, a párt akár a Fidesz komoly kihívójává válhat, mivel utóbbi táborában jelentős számban találhatók olyanok, akik szimpatizálnak a Jobbik politikájával. Sőt, ezen a választói csoporton túl is létezhetnek tartalékai a Jobbiknak, hiszen a párt épp azáltal erősödött meg látványosan, hogy tömegével vonzott magához olyan szavazókat, akik nem tartoztak egyetlen parlamenti párt támogatói közé sem (lásd pl. fiatalok, észak-keleti megyék lakó, korábban passzív választók). Ha a Jobbik ezeket a választókat tartósan magához tudja kötni, akkor abban az esetben is befolyásolni fogja a Fidesz pozícióját, ha egyetlen szavazót sem hódít el tőle – ez egyébként már mostani választásra is érvényes, mivel Jobbik jelenleg a kétharmados többség megszerzésének lehetőségétől ütheti el a Fideszt.

 

A Fidesz szempontjából éppen ezért már most a kampány utolsó szakaszában is meghatározó kérdés, hogy miként érvel a Jobbik ellen. Vajon lehet-e építkezni a választást követően arra, amit jelenleg hangoztatnak a Fidesz politikusai annak érdekében, hogy lebeszéljék szavazóik ingadozó részét a Jobbikhoz való átpártolásról? Elegendő-e ma annyit mondani, hogy csak a Fidesz az egyetlen kormányképes erő, valamint, hogy a Jobbik szélsőséges és erőszakos párt, amely a törvényen kívül helyezi magát? Vajon elég erős érvek ezek ahhoz, hogy falat húzzanak a Fidesz és a Jobbik tábora közé? Olyan kérdések ezek, amelyekre most már szinte lehetetlen jó választ adni, elsősorban azért, mert a Fidesz – bármennyire képtelenek is híveik ezzel szembenézni – éveken keresztül kontraproduktív politikai stratégiát („egy a tábor, egy a zászló”) alkalmazott a szélsőjobboldallal szemben. Jelenleg pedig nincs új stratégia, csupán a szavazatmegosztás veszélyének hangsúlyozása, a szélsőjobboldalt szinte automatikusan felszámoló „jó kormányzás” ígérete, valamint egy meglehetősen hiteltelen Jobbik-ellenes sajtókampány, jórészt olyan lapokban, amelyek az utóbbi években előszeretettel közöltek Jobbik politikájának szellemében íródott cikkeket. 

 

A Jobbik szempontjából eddig tehát nem látszik túl veszélyesnek a Fidesz offenzívája, a legfrissebb közvélemény-kutatások inkább a párt további erősödését mutatják. Van azonban egy politikai szereplő, amely segítségére lehet Fidesznek, ez pedig maga a Jobbik. A párt ugyanis saját, igen heterogén szavazótáborát illetően hasonló dilemmával szembesülhet, mint korábban a Fidesz. A kérdés, hogy miként tarthatja meg a mérsékeltebb – akár a Fidesszel is szimpatizáló – szavazóit, úgy, hogy közben a szélsőjobboldali, a parlamenti pártokat egyaránt elítélő törzsbázisa igényeinek is meg kell felelnie. A Jobbik ennek érdekében kettős beszédet alkalmaz: a párt írásos programjainak szövegei kifejezetten visszafogottak a lakossági fórumokon elhangzó mondatokhoz képest, csakúgy mint a széles nyilvánossághoz tett nyilatkozatok a saját közegnek szóló orgánumok hangütéséhez viszonyítva. Amikor azonban kulcspozíciója okán a Jobbikra kiemelt közfigyelem irányul, igen nehéz fenntartani ezt a kettőséget. Jól mutatta ezt a párt március 15-i rendezvénye, amely megjelenésében, az elhangzott beszédekben, és az azokban megfogalmazott üzenetekben kifejezetten szélsőséges esemény volt – mégpedig olyannyira, hogy a beszédek egyes részeit még a Jobbik szócsöveként funkcionáló barikad.hu is cenzúrázni igyekezett. Ez világosan mutatja, hogy a párt vezetői értik: a túlzottan szélsőséges üzenetek szavazótábor további bővítésének a lehetőséget korlátozhatják.

 

Vona Gábor ünnepi beszédében úgy fogalmazott: ha Jobbik győzelmet arat „minden és mindenki a helyére fog kerülni”. Ahhoz azonban, hogy a Jobbik győzzön, előbb saját helyét kellene meghatározni, mert jelenleg mintha maguk a párt politikusai sem tudnák eldönteni, mit szeretnének a jövőben: megmaradni a szélsőjobboldalon, vagy folytatni a lassú középre húzódást és a Fidesz esetleges váltópártjaként fellépni a jobboldalon. Ha pedig végül meg is születik a döntés, kérdés, hogyan lehet azt majd végigvinni egy olyan párton, amely szélsőjobboldali alakulatokra jellemző módon különösen hajlamos arra, hogy szétverje saját magát. A Jobbiknak jelenleg a Jobbik a legnagyobb ellenfele.