Az MDF sokat tárgyalt választási kampányának egyik legérdekesebb szempontja az, hogy a lezárhatatlannak tűnő belső konfliktusok és az elrontott ajánlószelvény-gyűjtés milyen mértékben képes háttérbe szorítani a kampány más szereplőivel kapcsolatos eseményeket. Ez azonban nem valamiféle összeesküvés eredménye. Az igazi ok azonban abban keresendő, amit egy korábbi bejegyzésünkben írtunk a kampány imázsáról. Egy választási kampány: történet. Olyan eseménysorozat, amelynek szereplői nem csupán céljaikról beszélnek, hanem az alkalmazott eszközök sikerességéről, jelen esetben pedig a szervezet működőképességéről.

 

Az, hogy az MDF válhatott ennek a választási kampánynak a vesztesévé, nem volt törvényszerű, annak ellenére, hogy az SZDSZ-szel való együttműködés egyetlen pillanatig sem látszott sikeresnek.

 

Az elmúlt hetekben legalább két, jól azonosítható szakasz volt megfigyelhető az MDF kampányával kapcsolatban. Az első szakasz is a negatív hírek ideje volt: az SZDSZ-szel kötött megállapodás, a Bokros Lajos jelölése által kialakult belső konfliktus azonban ekkor még érdekessé tették a pártot. Sőt, ha nem hatna túlzottan ironikusnak, megkockáztatható lenne, hogy bizonyos szempontból veszélyessé is egyes, alakulóban lévő szavazói tömbök szempontjából.

 

A második szakaszban a továbbra is menetrendszerűen érkező negatív hírek azonban az amúgy is negatív arculat legrosszabb elemeit erősítették fel. A médiafigyelem továbbra is intenzív volt, de a kizárások, szervezet-feloszlatások (miközben ezzel párhuzamosan a Fideszben és a Jobbikban is hasonlók történtek), Mesterházy Ernő, a videó-ügy és Herényi Károly visszafogottan nehezen értékelhető nyilatkozata a kommunizmus áldozatairól kelepcévé alakultak.

 

Az MDF-nek szüksége lenne egy harmadik szakaszra már az ajánlószelvény-gyűjtés utolsó napjaiban, hogy lendületet vehessen, de az elmúlt napok hírei után úgy látszik, nincs sem lendületvétel, sem a választók számára észrevehető elmozdulás a vesztes pozícióból. Az MDF az eltelt időben elvesztette témáit, „harmadik” pozícióját és látványos kampány indult Bokros Lajos leválasztására is. Egy további probléma, hogy az MSZP és a Fidesz közös pontjainak támadásával ma már ugyanaz a probléma, mint azzal, hogy a Fidesz milyen módon veti fel az elszámoltatás kérdését. Mindkét esetre igaz, hogy a politikai haszon nem a kezdeményezőé, hanem a Jobbiké.

 

Március 15. után a Fidesz is elindítja kampánya következő szakaszát; ez és a Jobbikkal szembeni ellenkampány pedig nem sok teret enged majd az MDF megszólalásainak. Tehát pont abban az időszakban, amikor – már az országos listaállítás jogával – a pártnak el kellene érnie szavazóit, az előzmények ismeretében már éppen nem lesznek eléggé érdekesek a nyilvánosságban. Ebből a szempontból pedig a legnagyobb probléma az, hogy az MDF így nem tud komoly politikai alternatíva lenni azon választók számára, akiknek nem elég a Fidesz, az MSZP és a Jobbik.