A vita komoly téttel az MDF és az LMP számára szolgált: egyrészt ezen két párt stratégiájának alapja az SZDSZ eltűnésével létrejövő piaci rés betöltése, számukra tehát a liberális szavazók a legfontosabb célközönség. Másrészt mind az LMP, mind az MDF élet-halál harcot vív a megfelelő számú ajánlószelvény összegyűjtéséért, a 20 területi lista a határidő lejárta előtt tíz nappal csupán távoli ködös álomnak tűnik. A vita jelentőségét mutatja, hogy mindkét pártot listavezetője képviselte, azaz Bokros Lajos és Schiffer András csapott össze a Millenárison. Összességében egyikük sem volt átütő, de a két párt között fajsúlyos különbségek pontosan kirajzolódtak, legalább annyit vitáztak egymással, mint a meghaladni kívánt Fidesz és MSZP képviselőjével. Bokros ezúttal is a reálkamatlábak irányából akarta megfogni a hallgatóságot, azaz továbbra is inkább számol, mintsem politizál, a róla már évek óta kialakult képet – elsősorban gazdasági szakember - eddig semmilyen plusztartalommal nem tudta, nem akarta megtölteni. Schiffer András élesen szembement a Bokros-féle neoliberális politikával, mondandóját a zöld new deal, az erősebb állami szabályozás és a leszakadt rétegek támogatására hegyezte ki. Jelenleg tehát úgy néz ki, hogy két teljesen eltérő, önmagát csak részben liberálisnak valló párt akarja megszólítani a liberális szavazókat, akik egyelőre azonban elegendő ajánlóval sem viszonozzák a közeledést. 

 

Viszonylag nyugodt helyzetben várhatta a vitát Lendvai Ildikó és Navracsics Tibor, egyikőjük pártja sem túl népszerű liberális körökben, de nincsenek is úgy rászorulva a liberális szavazókra, mint a két kisebb párt. A helyzetnek megfelelően mind a ketten elsősorban a „saját tábor el nem rettentését” tartották szem előtt. Lendvai Ildikó az elmúlt egy évben zajlott válságkezelésre, az antifasizmusra és a jogállami keretek megvédésre helyzete a hangsúlyt, azonban ebből a szereplésből is leginkább az egész MSZP-kampányt jellemző ötlettelenség és biztonsági játék sugárzott. Ránézésre Navracsics Tibor élvezte a legjobban a helyzetet: először is a saját táborát megnyugtatva kiosztotta a liberális szavazókat – a Fidesznek nincs szüksége a liberális választók D-209-es ügynököt és Gergényi Pétert támogató részére -, majd gondosan ügyelt arra, hogy ne tűnhessen úgy, mint aki a liberális szavazók meggyőzéséért jött ide, azaz még a Fidesz programjából sem sorolta a liberálisoknak kedvező részeket. Az üzenetek helyén keletkező űrt pedig saját maga és a közönség megelégedésére az ellenfelek fricskázásával töltötte ki.  

 

A liberális szavazók helyzete nem könnyű: van két párt, melyek alapvetően őket akarják megszólítani, de valójában egyik csupán gazdasági, a másik csupán emberjogi értelemben liberális, ráadásul nem biztos, hogy elindulnak a választásokon. Van két párt, akik biztosan indulnak, de különösebben nem törődnek a szabadelvűekkel. Meg van a Jobbik, aki miatt vélhetően elmennek, és végül valahova behúzzák az ikszet.