Mint az a jelenlegi kampányból is világosan kiderül, egy párt lehetőségeit nem csupán az egyes kampányeszközök (hirdetések, kezdeményezések, jelöltek, stb.) alakítják, hanem az az imázs is, ami kampányáról kialakult. Érdemes szót ejteni arról is, hogy a kampány imázsának alakulása többszereplős játszma. Nyilvánvalóan hozzájárul az adott párt, az ellenfelek, a média, és ami a legfontosabb: ezek kapcsolódása-szétválása, ami mögött már nehezen találni konkrét, megfogható szereplőt.

Legalább ilyen fontos, és az imázs-kérdéssel össze is függ, hogy milyen dinamikát tükröz egy párt kampánya. Emelkedő vagy süllyedő, esetleg stagnáló pályán van a párt? A kampányról alkotott összbenyomás állandóan változik, de vannak benne elnyúló témák, viszonyítási pontok, kitűzött célok és pozíciók. 

A Fidesz kampányának ütemezését alapvetően az adja, hogy a párt rendre világos célokat tűz ki saját maga, valamint a választói számára. Így például a kétmillió ajánlószelvény összegyűjtése során kiadott helyzetjelentések lendületesnek mutatták a Fideszt, még akkor is, ha a kampány többi eleme ezt a képet nem támogatta – hiszen maga a párt jelentette ki többször, hogy a „hivatalos”, tényleges kampányának kezdete: március 15. A programhirdetéssel és Orbán Viktor ünnepi beszédével induló következő szakaszban a cél a kormányzásra való felkészülés, valamint annak megakadályozása, hogy a szavazótábor egy része átpártoljon a Jobbikhoz. Ennek vonatkozásában azonban jól láthatóan ellentmondás feszíti a Fidesz kampányát. A pártnak ugyanis egyszerre kell mozgósítani szavazótáborát és hűteni annak várakozásait. Nyilvánvaló, hogy ez csak a konkrét kormányzati tervek megnevezésének mellőzésével lehetséges. A párt ezért egy átfogó és általános célt jelöl ki: a nagy mértékű választási győzelmet, amely nagy mértékű – ha úgy tetszik radikális - változást tesz majd lehetővé. A Fidesz elsősorban ezzel az ígérettel igyekszik megtartani a Jobbikhoz vonzódó szavazóit is. A dinamikát a nagy változás kezdetének, azaz a választás napjának közeledése adja: „Belül a 20 napon!” – írtaOrbán Viktor a Facebook-on, "már csak néhány napot kell kibírni" – mondta egy rendezvényen, miközben a párt választási honlapján visszaszámláló pörög.

Bár a Fidesz – éppen semmitmondása okán – nem mindig tűnik lendületesnek, az MSZP képtelen felvenni vele a versenyt. A szocialisták kampányában nincsenek világosan megfogalmazott célok, holott a célcsoportok gondos kijelölése és kampány szakaszolása erre egyébként lehetőséget adna. Az MSZP egy helyben topogását időnként látványos nekirugaszkodások törik meg. Így például Mesterházy Attila kampánynyitó beszéde, legutóbb pedig Gyurcsány Ferenc „országértékelője” igyekezett lendületet adni a pártnak. Ezek a kísérletek azonban nem eredményesek, különösen, hogy a kampány különböző szereplői egy irányba mutató üzeneteik ellenére sem látszanak erősíteni egymást, hanem inkább a párton belüli erőviszonyokra és konfliktusokra vonatkozó találgatásokat erősítik fel. Az MSZP szempontjából súlyos probléma lehet az „elmagányosodás”: a szocialisták magukra maradtak, miközben a Fidesz a Jobbikkal, az MDF részebn önmagával, részben pedig az LMP-vel folytat párharcot. Ha pedig nincs konkrét ellenfél, a szocialista szavazók mozgósítása is nehezebb, amire utal a kispártokkal szemben megfogalmazott pártelnöki felhívás.

A Jobbiknak talán a legkönnyebb a helyzete, a párt látványos megerősödése ugyanis dinamizmust kölcsönöz a kampányának is. Ám a nagy lendület kisodródáshoz is vezethet. Erre példa a Jobbik március 15-i, rosszul célzott, feleslegesen és túlságosan szélsőséges rendezvénye, amely után nehéz lesz a pártnak visszatérnie a gondosan építgetett mérséklődéshez. A Fidesz támadásai után lehet, hogy erre az irányra kellett ráerősíteni, de a kormányzásképesség hangoztatása már kevésbé tűnhet hitelesnek. Főleg úgy nem, hogy sorozatban érik el olyan ügyek a pártot, amelyek csak rombolják imázsát: ha szavazókat nem is veszít a Jobbik a „helóták” miatt, hitelességük mindenképpen sérül. 

Az MDF csak azért stagnál, mert eddig folyamatosan süllyedt és ennek következtében leragadt és lényegében eltűnt: napokon keresztül semmilyen saját kezdeményezése, saját megszólalása nem akadt a pártnak, amely legalább ellensúlyozni tudta volna a vele kapcsolatban megjelenő negatív híreket. Az MDF számára a kampány eddig leginkább megúszandó akadályokból állt: a belső konfliktusok leküzdése, az ajánlószelvény-gyűjtés, a listák elfogadtatása – ezek összességében éppen a lendületvételt akadályozták meg, de azt is, hogy a párt a választókhoz szóljon.

Az LMP az ajánlószelvény-gyűjtéssel saját szervezeti imázsát is megerősítette, de ez ugyanakkor pozitív kifelé is, mert azt üzeni, hogy a párt erősödik. Meglepő lenne, ha a következő, ezt az időszakot már értékelő közvélemény-kutatások nem mutatnának növekedést a támogatottságban is. A következő lépésben az LMP várhatóan a kompetencia területén igyekszik kihívást támasztani, amire utal az előre megszellőztetett program – különösen az oldalszám hangsúlyozásának nyers mennyiségi üzenete.

Ha az LMP és az MDF között vita alakul ki, az veszélyes lehet az MSZP számára, mert bármelyik fél kerül is ki jobban belőle, a szocialisták lehetőségeit együtt mindenképpen korlátozzák. A két kispárt közötti vita egyébként jelentheti a szavazótáborok elválasztását is: lehetséges például generációs, ideológiai szétválás (aminek persze feltétele, hogy az MDF változtasson mostani helyzetén és alternatívaként jelenjen meg). Kérdés persze, hogy ez elegendő szavazót jelent-e a bejutáshoz, akadályozza-e a szavazók egyértelműbb elválása valamelyiket a küszöb átlépésében. 

 

Gyulai Attila és Juhász Attila 

political.capital

RSS értesítő

Szólj hozzá! · 1 trackback

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.