„… és sajnos ma Magyarországon azt kell, hogy mondjam, hogy megint egy kicsit a félelem és az aggodalom árnya lengi be a magyar demokráciát és a magyar nemzetet. (…) Mert én nem olyan országban akarok élni, ahol nekem az alapján kell iskolát választanom a gyerekeknek, hogy ott milyen a hovatartozása, milyen a pártállása annak az iskolaigazgatónak. Nem olyan helyre akarom vinni az apámat orvoshoz, ahol attól kell féljek, hogy ha egy jobboldali orvoshoz kerül, akkor nem kapja meg ugyanazt az ellátást. És az nem normális, hogy valaki ma Magyarországon, a rendszerváltás után egy stabil demokráciában nem mondhatja el őszintén a véleményét. Hogy nem mondhatja el azt, hogy ő miben hisz, hogy mit gondol a világról. Én nem akarom azt, hogy nekünk megmondják, hogy hogyan kell, hogy éljünk… Mi baloldaliak tudunk azzal a tudattal együtt élni, hogy valaki mást gondol a világról…” (2010. január 31.)

 

„A választások után elszaporodott aggasztó jelenségek miatt vagyunk kénytelenek Önhöz fordulni. Számos körülmény utal arra, hogy az Ön által sokszor hangoztatott "nyugalom", a "félelem nélküliség" országa egyelőre nem valósulhat meg nálunk, hiszen több jel is utal arra, hogy állami szervek politikai szimpátia alapján hátrányos megkülönböztetésben részesítenek magyar állampolgárokat. (…) Nyilvános kiállásával erősítsen meg bennünket, valamint az aggódó közvéleményt abban a hitben, hogy a demokratikus Magyarországon senkit nem érhet jogtalan hátrány politikai meggyőződése, hovatartozása miatt.” (2006. május 18.)

Négy éve a baloldal félelemkeltés és riogatás vádjával illette a legnagyobb ellenzéki erőt, és most a jobboldal felől fogalmazódnak meg hasonló vádak. A tapasztalatok alapján nem lenne meglepő, ha az MSZP bejelentené, hogy hamarosan segélyszolgálatot indít azok számára, akik baloldaliságuk, vagy a kampányban való részvételük miatt hátrányt szenvednek. Mintha máris ellenzékben lennének. Baloldali Demokráciavonal?